107. nap: Még egyszer a komplexitásról - amikor valami csak bonyolultnak tűnik és amikor tényleg az

Mostanra több példán keresztül is beláttuk, hogy a világ tele van olyan dolgokkal, amelyek elsőre (és néha másodjára is) nagyon bonyolultnak tűnnek. A kritikai gondolkodás egyik legfontosabb képessége, hogy felismerjük, mikor valódi és mikor csak látszólagos ez a komplexitás.

Néha a bonyolultság látszata szándékos.

Egy szakterület belső nyelvezete, egy gondosan megfogalmazott politikai nyilatkozat vagy egy homályos tudományos cikk gyakran nem a pontos megértést, hanem a kizárást, a hozzáférés korlátozását szolgálja. Az értetlenség hatalom. Ha valaki olyan nyelven beszél, amit más nem ért, automatikusan fölényt élvez. De ez a fajta komplexitás nem valós, csak retorikai köd, amelyet fel kell oszlatni.

Máskor azonban a bonyolultság nagyon is valós.

Vannak kérdések, amelyeket nem lehet egyszerű mondatokba sűríteni. Egy gazdaságpolitikai döntés, a klímaváltozás, az oktatási esélyegyenlőség vagy az egészségügyi rendszerek működése valóban sok tényezőt kapcsol össze. Ezekben az esetekben az egyszerűsítés nem segít, hanem torzít. Aki mindent egyetlen okra vezet vissza, az nem elemző, hanem előbb-utóbb csak a mentális reflexeire támaszkodó hívő lesz.

A komplexitás tehát nem ellenség.

Az elemzés lényege, hogy meg tudjuk különböztetni a homálykeltést a mélységtől. Mert egészen másra van szükség attól függően, mi áll a bonyolultság hátterében. Ha a probléma forrása egy szakkifejezésekkel teli, átláthatatlan nyelvezet, akkor a kritikai gondolkodó egyszerűsít. Ha azonban több egymással összefüggő tényező alakítja a helyzetet, akkor nem szabad leegyszerűsíteni, ilyenkor összefüggéseket kell keresni. Máskor az elemzés mélyre ás: a cél megérteni a folyamatokat, feltárni az okokat, és felfedni a kapcsolódó rendszereket. Van, amikor a kontextust kell tágítani: történelmi, társadalmi, kulturális háttérben látni a jelenséget. És előfordul, hogy egyszerűen be kell ismernünk: a világ bizonyos kérdéseire nem létezik egyetlen jó válasz.

A kritikai gondolkodás nem az egyszerűség, hanem a tisztánlátás művészete.
Nem félni a komplexitástól, hanem megérteni, mi rejlik mögötte, ez az, ami megkülönbözteti az elemzőt a véleményformálótól, a gondolkodót a zajt erősítő hangoskodótól.

 
🛠️ Pro tippek

1. Tisztázd, hogy a komplexitás honnan ered! Technikai nyelvezet? Túl sok összefüggés? Kétértelműség? Ezek mind más és más elemzési stratégiát igényelnek.
2. Ne félj az egyszerűsítéstől, de csak akkor használd, ha nem torzít! Az egyszerűség nem cél, hanem eszköz a megértéshez.
3. A jó elemző nem gyorsan válaszol, hanem jól kérdez. A komplex világban a legnagyobb tudás annak felismerése, hogy mikor kell tovább ásni.