119. nap: Szintézis: amikor a részletek értelmes képpé állnak össze

A szintézis bizonyos értelemben az elemzés párja: az egyik szétszed, a másik összerak. A könyvben pontosan ezért jelenik meg az analízis után, mert valójában itt kezdődik a gondolkodás neheze. Elemzést bárki tud végezni, ha elég időt és figyelmet szán rá. A szintézis ezzel szemben nehezebb kérdéssel foglalkozik: „Mi a jelentése mindannak, amit látok?”

Az információk önmagukban nem adnak megértést. A szintézis azért nehéz, mert a részletek sokszor egymásnak feszülnek, más logikát követnek, eltérő kontextusban születtek. A feladat nem az, hogy mindent elmondjunk, hanem az, hogy megtaláljuk, mi tartja össze a sok különálló elemet.

Ezért jelenik meg a szintézis minden komoly gondolkodási feladatban:
– szakdolgozatok és kutatások irodalomfeldolgozásában,
– problémák megértésében,
– döntések előkészítésében,
– konfliktusok feltárásában,
– összetett jelenségek magyarázatában.

A jó szintézishez nem elég a tartalom mennyiségét növelni, a lényeg a kapcsolatok felismerése. Például amikor több szerző írásait olvasod ugyanarról a témáról, az elemzés csak annyit mond meg, ki mit állít. A szintézis viszont azt mutatja meg, hogy miként illeszkednek egymáshoz ezek az állítások:
– melyik gondolat épül egy másikra,
– hol ismétlődik egy felismerés,
– hol kezd el két gondolkodó teljesen más úton járni,
– mely elemek erősítik egymást,
– melyek mondanak ellent egymásnak.

A szintézis akkor történik meg, amikor az addig különálló információk egy nagyobb mintázat részeként jelennek meg. A lényeg nem a mennyiség, hanem a szerkezet: hogyan függ össze a sok darab egymással?

Ezért nem szabad összekeverni az összefoglalással. Az összefoglalás tömörít. A szintézis értelmez. Az összefoglalás lezárja a gondolkodást. A szintézis új gondolkodást indít el.

A szintézis végső eredménye mindig ugyanaz: egy olyan értelmezési keret, amelyben a részletek már nem elszigetelt elemek, hanem egy rendszer alkotórészei. És amíg egy jelenséget nem tudunk rendszerként látni, addig nem értjük igazán.

🛠️ Pro tippek

1. Válassz ki három különböző forrást ugyanarról a témáról (cikk, könyvrészlet, blog). Írd le azt az egy közös gondolatot, amely mindháromban megjelenik. Ez a szintézis első lépése: megtalálni, ami a felszín alatt összeköti az elemeket.
2. Olvass el egy hosszabb szöveget (cikket, tanulmányt, könyvfejezetet), majd fogalmazd meg egyetlen mondatban, hogy miről szól valójában. Ne a tartalmat tömörítsd, a jelentést keresd.
3. Keress ellentétes nézőpontokat és keretezd újra őket! Kutass fel két egymásnak ellentmondó állítást ugyanarról a témáról. A feladat, hogy találj ki (írj le) egy közös keretet, amelyből mindkettő értelmezhetővé válik. Ez tanít meg különbséget tenni vélemény és értelmezés között. Ez elég bonyolultan hangzik, ezért nézzünk meg két példát! 1. állítás: „Külső motiváció nélkül semmit sem érdemes várni az emberektől.” 2. állítás: „A belső motiváció sokkal erősebb, mint bármilyen külső jutalom.” Közös keret: mindkettő azt vizsgálja, hogy mi mozgatja az emberi viselkedést. Az egyik a külső ingerek szerepét hangsúlyozza, a másik a belső folyamatokat, de mindkettő ugyanannak a kérdésnek egy-egy oldaláról beszél. Egy másik példa: 1. állítás: „A jó teljesítmény titka az, hogy valaki gyors.” 2. állítás: „A jó teljesítmény titka az, hogy valaki alapos.” Közös keret: az állítások a teljesítmény dimenzióit írják le külön-külön. A keret az, hogy a teljesítmény több tényező egyensúlya: a tempó és a minőség együtt határozza meg az eredményt, nem egyik vagy másik önmagában.