120. nap: Design thinking: amikor a megoldás nem egy ötlet, hanem egy folyamat

A design thinking (a 'tervezői gondolkodás' kifejezést is használjuk, de ritkán) olyan módszer, amelyben az elemzés és a szintézis folyamatosan váltja egymást. A könyvben bemutatott kettősgyémánt-modell ezt a váltakozást teszi láthatóvá: a folyamat egyszer kitágul, amikor minél több lehetőséget és nézőpontot gyűjtünk össze, majd beszűkül, amikor ezek közül kiválasztjuk, mi a lényeg.

A design thinking alapja az a felismerés, hogy egy probléma megértése nem egy pillanat műve. A legtöbb helyzetben a felszíni tünetek mögött több tényező áll, és ezek közül nem mind látható elsőre. A módszer éppen ezért iteratív: úgy halad előre, hogy közben újra és újra visszatér a probléma újradefiniálásához.

A folyamat elején a cél egyszerű: feltárni, mi minden kapcsolódik a kérdéshez. Ez a divergens gondolkodás szakasza. Itt még nincs döntés, csak kutatás:  adatok, megfigyelések, beszélgetések. Ilyenkor jön jól például a korábban bemutatott elmetérkép. A következő lépésben azonban a gondolkodás megváltozik: a sok információból ki kell választani azt a néhányat, amely valóban meghatározza a probléma lényegét. Itt jelenik meg a konvergens gondolkodás, amely összerendezi, amit az első szakaszban összegyűjtöttünk.

Ez a váltakozás a módszer ereje. A design thinking nem lineáris: a lépések nem egymás után következnek, hanem egymásra reflektálnak. Amikor a folyamat visszatér egy korábbi ponthoz, az nem visszalépés, hanem újfajta tisztázás. 

A módszer egyik legfontosabb eleme az emberközpontúság. Nem az a kérdés, hogy elméletben hogyan működne egy megoldás. Ebben a folyamatban arra koncentrálunk, hogy a valóságban hogyan használják vagy használnák. Ezért kerül a hangsúly a megfigyelésre, a beszélgetésekre és a prototípusokra. Egy ötlet önmagában nem érték; a használhatósága teszi azzá.

A prototípuskészítés („megmutatni, nem elmesélni”) szintén a gondolkodási folyamat része. A félkész megoldások nem azért fontosak, mert olcsók, hanem mert gyors visszajelzést tudnak kiváltani. A módszer így ismétli a kritikai gondolkodás lényegét: kis lépésekben vizsgálni, értelmezni és újra megvizsgálni azt, amit tudni vélünk.

A design thinking emiatt csak részben egy kreatív módszer, sokkal inkább egy gondolkodási forma. A probléma megértése tágítja a látómezőt, a megoldási szakasz pedig szűkíti. A két művelet együtt teszi lehetővé, hogy ne csak ötletet találjunk, hanem működő megoldást is.

 
🛠️ Pro tippek

1. Egy hétköznapi helyzetben (pl. várakozás, tanulás, ételrendelés, ajándék választás) figyeld meg, hogy mi az a kimondatlan igény, amit az emberek ténylegesen próbálnak megoldani. Ne azt keresd, amit tesznek, hanem azt, amit valójában szeretnének elérni. Az ajándék lehet a szeretet jele, az önkifejezés eszköze, a másik iránti mély empátia eredménye, felhívás egy közös élményre és így tovább. A design thinking lényege ez: a felszín mögötti szükséglet felismerése.
2. Válassz egy egyszerű problémát, majd adj hozzá egy extrém korlátot. Például: 1. a megoldáshoz nem használhatsz internetet, 2. öt perced van a megoldásra, 3. nulla költséggel kell megoldanod. A radikális korlát kényszeríti ki a kreatív strukturálást, ami a módszer egyik alapeleme.
3. Gondolj egy megoldandó helyzetre (pl. tanulás, szervezés, kommunikáció), és képzeld el, hogyan látná valaki, aki teljesen más, mint te: más életkor, más személyiség, más szokások, más erősségek. Írd le három pontban, miben különbözne a megoldása. Ez az empátiaalapú gondolkodás gyakorlata.
4. Rajzold le három teljesen különböző módon ugyanazt a megoldást. Mindegyikre egy percet szánhatsz. Ne részletezd, csak a szerkezetet jelöld. A design thinking ereje épp abban van, hogy nem az első ötlet a jó, hanem az, ami a variációk után kirajzolódik.