125. nap: Érvelés vagy magyarázat?

Érvelésnek tűnő szövegekkel nagyon sokszor találkozunk a mindennapokban: az iskolában, a munkahelyen, a médiában, a politikai vitákban vagy a személyes beszélgetésekben. Első ránézésre mindegyik hasonló szerkezetű: van egy állítás, és vannak mögötte mondatok, amelyek látszólag alátámasztják azt. De hogyan tudjuk eldönteni, hogy egy kommunikáció valódi érvelés-e, vagy valami más?

Létezik egy műfaj, amely nagyon hasonlít az érvelésre, a köznapi beszédben is gyakran szinonimaként használjuk, ez pedig a magyarázat. A kritikai gondolkodás egyik első lépése, hogy megtanuljuk megkülönböztetni ezt a kettőt, mert teljesen más a céljuk és a logikai felépítésük.

A legfontosabb különbség a kétfajta kommunikáció között az, hogy a magyarázat azzal foglalkozik, hogy valami miért van úgy, nem pedig azzal, hogy valami van. Az érvelés célja a bizonyítás: meggyőzni a másikat arról, hogy az állítás igaz. A magyarázat célja az okok feltárása: elfogadjuk, hogy az állítás igaz (tény), csak az érdekel minket, mi vezetett oda.

Nézzünk egy példát: „Danit kirúgták a focicsapatból, mert sok edzésről hiányzott”. Ez érvelés vagy magyarázat? Ha megvizsgáljuk a mondatot, látjuk, hogy egy múltban lezajlott eseményről szól. Ritkán akarunk bizonyítani valamit, ami már megtörtént és mindenki számára nyilvánvaló. Dani kirúgása tény. A mondat második fele nem azt bizonyítja, hogy kirúgták, hanem megadja az okát. Ez tehát magyarázat.

A különbségtételhez négy egyszerű tesztkérdés nyújt segítséget. Először is: köztudomású dolgot állít a mondat? Ha igen (pl. „A Jaguar egy brit eredetű autómárka”), akkor az valószínűleg magyarázat, hiszen nem kell bizonyítani. Másodszor: múltbéli eseményről van szó? Ha igen, szintén inkább magyarázat. Harmadszor: mi a beszélő szándéka? Meggyőzés vagy oknyomozás?

És itt jön a képbe a kritikai gondolkodás egyik legszebb fogalma: a jóindulat elve (Principle of Charity). Ez az elemzői hozzáállás azt mondja ki, hogy ha egy nem világos műfajú mondattal találkozunk, érdemes azt feltételezni, hogy az nem egy rossz érv, hanem egyszerűen nem érv – hanem magyarázat.

Például a „Míra azért nem jön este a lánybúcsúba, mert holnap nehéz vizsgája lesz” mondat érvnek gyenge lenne (hiszen a vizsga ténye nem „bizonyítja”, hogy nem jön el, akár el is jöhetne fáradtan). Magyarázatnak viszont tökéletes: megadja az okát a távolmaradásnak. Ha ezt a különbséget nem látjuk, könnyen félreérthetjük a beszélgetőpartnerünk szándékát, és ott is vitát kezdeményezhetünk, ahol valójában csak tájékoztatás zajlik.

🛠️ Pro tippek

1. Alkalmazd a „Miért?” tesztet! Ha bizonytalan vagy, vizsgáld meg, hogy a szöveg arról szól, hogy bizonyítsa az állítás igazságát (érvelés), vagy arról, hogy megadja az okát egy már elfogadott ténynek (magyarázat)?
2. Figyeld a tényszerűséget! Ha valaki olyan dolgot mond, amit mindketten tényként kezeltek (pl. „Tegnap esett az eső”), akkor a hozzáfűzött gondolatok szinte biztosan magyarázatok, nem érvek. Felesleges érvelni amellett, amiben egyetértetek.
3. Alkalmazd a jóindulat elvét! Mielőtt rásütnéd valakire, hogy „ez egy gyenge érvelés volt”, gondold végig: nem lehet, hogy csak magyarázatot ad? Ezzel a hozzáállással sok felesleges félreértést és konfliktust kerülhetsz el a kommunikációban.