132. nap: Az induktív következtetések típusai

Az előző bejegyzésekben tisztáztuk, hogy az induktív gondolkodás a valószínűségek világa. Nem ad 100%-os bizonyosságot, cserébe ez teszi lehetővé, hogy tanuljunk a tapasztalatainkból. De hogyan működik ez a gyakorlatban? Milyen formákat ölt az indukció a mindennapi érveléseinkben?

A szakirodalom négy fő típust különböztet meg, amelyeket rendszeresen használunk, sokszor anélkül, hogy tudnánk róla.

1. Az első az általánosítás. Ez a leggyakoribb forma: látunk néhány példát (A dolog P tulajdonságú, B dolog P tulajdonságú...), és ebből arra következtetünk, hogy „minden ilyen dolog P tulajdonságú”. Így tanuljuk meg, hogy a tűz éget, vagy hogy a citrom savanyú.

2. A második a statisztikai érvelés. Ez az általánosítás „matekosított” változata. Itt már nem csak érzésre mondjuk, hogy „sok”, hanem számokat, százalékokat használunk. Egy adott mintán végzett megfigyelést terjesztünk ki a teljes sokaságra. Ez a közvélemény-kutatások és a piackutatások alapja .

3. A harmadik az analógia. Itt nem a sokaságból indulunk ki, hanem a hasonlóságból. Ha A és B dolog sok szempontból hasonlít, akkor feltételezzük, hogy egy új, ismeretlen tulajdonságban is hasonlítani fognak. Ez a „ha ott működött, itt is működni fog” logikája.

4. A negyedik az oksági érvelés. Ez talán a legfontosabb és legnehezebb terep. Minden olyan érvelés ide tartozik, amikor egy következtetés valamilyen ok-okozati kapcsolatot állapít meg. Az emberi elme természeténél fogva keresi az okokat, de ahogy látni fogjuk, itt követjük el a legtöbb hibát is .

A következő bejegyzésekben ezeket a típusokat vesszük sorra, megvizsgálva az erősségeiket és a belőlük fakadó csapdákat.

🛠️ Pro tippek

1. Címkézd fel a vitát! Amikor valaki érvel neked, próbáld meg besorolni a módszerét. Általánosít? („Mindenki ezt csinálja...”) Hasonlít? („Ez olyan, mint amikor...”) Vagy okokat keres? („Azért történt, mert...”). Ha tudod a típust, tudod, hol keresd a gyenge pontot.
2. Figyeld a „készségszintet”! A statisztikai érvelést sokan csak készségszinten, érzésből használják („a legtöbben szeretik”), anélkül, hogy valódi adataik lennének. Légy gyanakvó, ha számok helyett csak határozószókat hallasz.
3. Készülj a hibákra! Mind a négy típusnál más a tipikus hibaforrás. Az általánosításnál a kis minta, az analógiánál a releváns különbség, az okságnál pedig a véletlen egybeesés (korreláció) összekeverése az okkal.