133. nap: Általánosítás

Az induktív gondolkodás leggyakrabban használt formája az általánosítás. Nap mint nap élünk vele: ha kétszer ettünk egy étteremben és mindkétszer ízlett az étel, hajlamosak vagyunk kijelenteni, hogy „ez egy jó hely”. Ha egy kollégánk késett a megbeszélésről, könnyen kicsúszik a szánkon, hogy „senki nem tiszteli az időmet”.

Az általánosító következtetések képlete egyszerű: megfigyeljük, hogy az A dolog rendelkezik egy tulajdonsággal, a B dolog is, és így tovább. Ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy minden ilyen dolog rendelkezik azzal a tulajdonsággal.

Az ilyen érvelés ereje két tényezőn múlik: az esetek számán és a változatosságon. Minél több esetből általánosítunk, annál erősebb a következtetés. De talán még fontosabb, hogy minél változatosabb (heterogénebb) az általánosítás alapja, annál kisebb a hibázás esélye.

Nézzünk egy példát a könyvből:

1. állítás: A fizikai Nobel-díjasok okosak.
2. állítás: A kémiai Nobel-díjasok okosak.
Következtetés: Minden ember okos.

Érezzük, hogy ez gyenge lábakon áll. A minta (Nobel-díjasok) egyáltalán nem reprezentálja az egész emberiséget.
 
Ezzel szemben:

1. állítás: Az apukám okos.
2. állítás: Az anyai nagynéném okos.
3. állítás: A húgom okos.
Következtetés: Minden családtagom okos.

Ez az állítás sokkal erősebbnek tűnik. Miért? Mert bár a számszerű minta kicsi, a „család” mint csoport eleve kisebb, így arányaiban nagyobb részét figyeltük meg. Persze még így is tévedhetünk (lehet egy családtag, aki kivétel), de az induktív logika már csak ilyen: valószínűségekkel dolgozik.
 
A mindennapok legnagyobb csapdája a túláltalánosítás, amikor nagyon kevés számú esetből vonunk le univerzális következtetést. „Tegnap nem csináltál rendet. Ma sem csináltál rendet. Következtetés: Sosem csinálsz rendet” . Ez nemcsak logikailag hibás, de a kapcsolatokat is mérgezi. 

A tudományban és a korrekt érvelésben ezért kifizetődő a szerénység. A „minden”, „mindig”, „mindenki” szavak helyett érdemesebb a „sok”, „legtöbben”, „gyakran” kifejezéseket használni. Ezek jellemzően nemcsak helyesebb megállapítások, hanem erősebbé is teszik az érvelést, hiszen egyetlen ellenpélda nem tudja romba dönteni az állítást.

🛠️ Pro tippek

1. Vadászd le az abszolút szavakat! Ha egy szövegben vagy vitában a „mindenki”, „senki”, „mindig”, „soha” szavakat hallod, azonnal gyulladjon ki a piros lámpa. Egyetlen kivétel elég ahhoz, hogy ezek az állítások hamissá váljanak.
2. Vizsgáld a minta sokszínűségét! Ha valaki azt állítja, hogy „a fiatalok lusták”, kérdezz vissza: kiket látott? Csak a saját tinédzser fiát és annak barátait? Vagy látott fiatalokat a sportpályán, az egyetemi könyvtárban és önkéntes munka közben is? Ha a minta nem változatos, az általánosítás bizonyosan gyenge.
3. Légy pontosabb a kritikában! Amikor valakinek a viselkedését bírálod, kerüld a túláltalánosítást. Ahelyett, hogy azt mondanád: „Te sosem figyelsz rám!”, mondd azt: „A legutóbbi két alkalommal úgy éreztem, nem figyeltél rám”. Ez vitathatatlan tény, míg az előbbi jogosan támadható túlzás.