136. nap: Az oksági érvelés

Az általánosítással és az analógiával ellentétben létezik egy olyan induktív érvelési típus, amelyhez nincs feltétlenül szükségünk mintákra vagy összehasonlításokra. Ez az oksági érvelés. Minden olyan gondolatmenetet így nevezünk, ahol a következtetés valamilyen ok-okozati kapcsolatot állapít meg. 

Ennek az érvelésnek az ad különös jelentőséget, hogy az oksági kapcsolatok feltételezése az ember természetes reakciója. Ha látunk egy jelenséget, az agyunk azonnal felteszi a kérdést: „Miért történt?” Nem szeretjük a véletleneket, történeteket és magyarázatokat akarunk.

De hogyan döntjük el, hogy mi minek az oka? Az újkori filozófia egyik legnagyobb fejtörése volt, hogy miként lehet az induktív logika alapján igazolni az ilyen összefüggéseket. A válasz sokszor egyszerűbb (és veszélyesebb), mint hinnénk: két esemény vagy dolog állandó együttjárása (korrelációja) azt a képzetet kelti bennünk, hogy oksági kapcsolat van közöttük. 

Ha minden alkalommal esik az eső, amikor otthon felejtem az esernyőmet, hajlamos vagyok azt érezni, hogy az én feledékenységem „vonzza” az esőt. Ez persze babona, de jól mutatja, hogyan működik az elménk: a korrelációból (együttjárás) kauzalitást (okságot) gyártunk.

John Stuart Mill angol filozófus a 19. században épp azért alkotott meg szigorú szabályokat, hogy rendet vágjon ebben a káoszban. Felismerte, hogy az ösztönös okkeresés gyakran tévútra visz, ezért kidolgozott öt módszert – a Mill-féle szabályokat –, amelyek segítségével tudományosabb alapokra helyezhetjük az oknyomozást. A következő bejegyzésekben ezeket a detektívmódszereket fogjuk megismerni. 

🛠️ Pro tippek

1. Gyanakodj az együttjárásra! Ha két dolog egyszerre történik (pl. egyszerre emelkedik a fagylaltfogyasztás és a napszúrásos esetek száma), ne feltételezd azonnal, hogy az egyik okozza a másikat. Lehet, hogy van egy közös, harmadik ok (a kánikula).
2. Keresd a mechanizmust! Az igazi ok-okozati viszonynál nemcsak az időbeli egybeesés a fontos, hanem az is, hogy hogyan hat az egyik dolog a másikra. Ha nem tudsz logikus hatásmechanizmust felvázolni, valószínűleg csak véletlen egybeesést látsz.
3. Lépj ki az első eszedbe jutó gondolkodási keretből! Mivel természetünknél fogva okokat keresünk, hajlamosak vagyunk ott is összefüggést látni, ahol nincs. Tudatosítsd magadban: „Csak azért, mert logikusnak tűnik, még nem biztos, hogy igaz.”