146. nap: Bevezetés az érvelési hibákhoz

Minden vitában van egy pillanat, amikor az ember érzi, hogy valami nem stimmel. A mondat lendületes, a beszélő magabiztos, a történet kereknek tűnik, mégis marad egy finom ellenérzés: mintha a következtetés túl nagy lenne ahhoz képest, amit az összefüggésekről eddig hallottál. Az érvelési hibák világa erről a pillanatról szól.

Érvelési hibának azt nevezzük, amikor a következtetés alátámasztása gyenge, hiányos vagy félrevezető. Nem arról van szó, hogy valaki rossz ember vagy buta. Sokkal inkább arról, hogy az emberi gondolkodás szeret spórolni. Rövidít, mintázatot keres. Gyorsan rendet akar vágni a bizonytalanságban. (A 44. napi bejegyzésben már volt szó a heurisztikákról.) A vita pedig épp az a helyzet, ahol ez a spórolás különösen csábító: időnyomás van, presztízs forog kockán, esetleg hallgatók / nézők is vannak, és sokszor az sem mindegy, ki látszik erősebbnek. 

Az érvelési hibák azért tudnak hatni, mert gyakran nem a logikára építenek, hanem a pszichológiára. Tekintélyre, félelemre, együttérzésre, csoporthoz tartozásra, megszokásra. A hibás érvelés sokszor pontosan azt adja, amit a hallgató szeretne: gyors bizonyosságot. Ezért nem elég annyit mondani, hogy „ez hülyeség”. A kritikai gondolkodó kulturáltabb és pontosabb.

A cél az, hogy megtanulj rákérdezni a szerkezetre. Mi pontosan az állítás? Milyen állításokra támaszkodik a beszélő? Mi az a lépés, ahol a beszéd bizonyításból átcsúszik benyomásba?

Ha ezt begyakorlod, a vitáid nem keményebbek lesznek, hanem tisztábbak. És épp ez a különbség a győzni akarás és a gondolkodni akarás között.

 
🛠️ Pro tippek

1. Ha egy érv túl gyorsan meggyőzőnek tűnik, állj meg egy pillanatra, és írd le magadnak egyetlen mondatban, hogy mi a pontos következtetés. A homályos következtetést nem érdemes vitatni.
2. Amikor vitatkozol, ne azonnal reagálj, hanem tegyél fel egy tisztázó kérdést: „Mi az a konkrét tény vagy megfigyelés, ami ezt a következtetést közvetlenül alátámasztja?”
3. Ha hibát látsz, ne címkézz, és ne támadj. Fogalmazz tárgyilagosan: „Lehet, hogy igazad van, de ebből még nem következik, hogy... Mi köti össze a két állítást?”