154. nap: Oksági hibák I. Amikor ott is okot látsz, ahol az nincs

Az oksági hibák egy közös gyökerű tévedéscsaládba tartoznak. A latin nevük non causa pro causa. A lényege mindegyiknek ugyanaz: olyan okot feltételezünk, ami nem valódi.

Ez a hiba azért veszélyes, mert szeretjük a történeteket. Ha A után gyakran jön B, az agy készít egy egyszerű magyarázatot, és azt mondja, megvan az összefüggés. Csakhogy az időbeli rend és az oksági rend két külön dolog. Nézzük a két legtipikusabb változatot.

Az első a post hoc ergo propter hoc, röviden post hoc, magyarul: utána, tehát miatta. A gondolatmenet egyszerű. Két esemény ismétlődően egymás után következik be, és ebből arra következtetünk, hogy oksági viszony is van köztük. Az első az ok, a második az okozat.

A csapda ott van, hogy az egymásutániság nem bizonyíték. „A fiamnak jót tesz a fociedzés. Minden alkalommal, amikor hazajön az edzésről, csillog a szeme, és szokatlanul magabiztos.” A megfigyelés lehet pontos. A következtetés viszont túl gyors. A jó kedélyállapotnak számtalan más oka is lehet a focizáson túl. Lehet, hogy az edzés után találkozik valakivel. Lehet, hogy aznap történt vele valami. Lehet, hogy maga az a tény számít, hogy tartozik valahová.

Ugyanennek a tévedésnek voltak látványos következményei a gyógyítás történetében is. Sok középkori, később tudománytalannak minősített gyógyítási eljárás után javulás állt be a betegek állapotában. A korabeli gyógyítók emiatt összekötötték a kezelést a gyógyulással. A javulás viszont sok más okból is bekövetkezhetett. Az orvostudomány ezért is mozdult el a kontrollált kísérletek felé, ahol a Mill-féle szabályok szellemében próbálnak rájönni a valódi összefüggésekre.

Emiatt a logika miatt könnyű elképzelni, hogyan épül fel a babona. Kétszer tört el a lábam, és mindkétszer átment előttem egy zöldszemű kutya balról jobbra. A következő lépés az, hogy amikor legközelebb meglátok egy zöldszemű kutyát az út bal oldalán, inkább visszafordulok, és még másoknak is szólok, hogy ők se járjanak így. Aztán jöhet a további „finomhangolás”: ha háromszor kimondom, hogy „Ergo propter!”, akkor a kutya ellenére sem történik baj. A végére elkészül egy mágikus összefüggésrendszer.

A második tipikus oksági tévedés a cum hoc ergo propter hoc, magyarul: vele, tehát miatta. Itt a két jelenség nem egymás után jön, hanem együtt jelentkezik. Sokszor úgy is emlegetik ezt, mint a közös ok figyelmen kívül hagyását.

„Világos, hogy a hőmérséklet emelkedése növeli a lakástulajdonosok kapzsiságát. A nyár második felére ugyanis minden nagyvárosban megnőnek az albérletárak.” A két jelenség tipikusan valóban együtt jár. Ettől még nem következik, hogy az egyik okozza a másikat. Sokkal valószínűbb, hogy van egy közös ok. A felsőoktatási felvételi pontszámokat július végén közlik, ekkor ugrik meg a kereslet az albérletek iránt. A jelenség valódi, a magyarázat viszont rossz helyre mutat.

Ha egy mondatban akarjuk összefoglalni ezt a két hibát, akkor azt mondhatjuk, hogy a post hoc túlságosan hagyatkozik a sorrendre, míg a cum hoc az együttjárásra. Mindkettőben ugyanaz a kockázat. A magyarázat gyors, a bizonyíték téves.

 
🛠️ Pro tippek

1. Válaszd szét a sorrendet az okságtól! Ha egy jelenség rendszeresen követ egy másikat, írd le egy mondatban csak azt, amit tényleg tudsz: „A után gyakran jön B.” Ne írd hozzá rögtön, hogy „A okozza B-t”.
2. Keresd meg a közös okot! Ha két jelenség együtt mozog, keress olyan harmadik tényezőt, ami mindkettőt egyszerre mozgathatja. 
3. Kérj több kapaszkodót ugyanarra az állításra! Egyetlen látványos együttjárás kevés. Akkor kezdd el komolyan venni az oksági összefüggést, ha több, egymástól független jel is ugyanabba az irányba mutat.