159. nap: Csúszkaérv

A csúszkaérv látványos. Egyetlen mondatban felhúzza a tétet a plafonig. Elég egy kisebb javaslat, és már jön is a jóslat, amely szerint ebből biztosan baj lesz.

A csúszkaérv lényege egyszerű. Valaki azt állítja, hogy ha megteszek egy kisebb lépést, akkor abból szükségszerűen következik egy sor további lépés, és a végén egy szélsőséges, rossz állapot áll elő. A kulcsszó a szükségszerűség. Úgy beszél róla, mintha az első döntés után már nem lenne érdemi megálló, és a folyamat automatikusan futna végig.

A hétköznapokban ez gyakran így hangzik: „Ha most kivételt teszünk, legközelebb mindenki kivételt kér, és végül semmilyen szabályt nem lehet betartatni.” Vagy így: „Ha engedjük a telefonozást az órán, hamarosan senki nem figyel, és szétesik az iskola rendje.” Ezek erős mondatok, mert egyetlen ugrással elvisznek a végletekig. Csakhogy pont a lényeg hiányzik belőlük. A köztes lépések.

A csúszkaérv nem attól tévedés, hogy hosszabb távú következményeket tartalmaz. Következmények tényleg lehetnek, sőt, általában vannak is. A hiba ott kezdődik, amikor a beszélő kihagyja a köztes állításokat, és úgy tesz, mintha a végkimenetel automatikusan következne.

A csúszkaérv legbiztosabb ismertetőjegye, hogy a végállapotról sok szó esik, a köztes láncszemekről kevés. Nem hallod, pontosan mi történne a következő lépésben. Nem hallod, miért volna valószínű. Nem hallod, hol és miért ne lehetne megállni.

A jó válasz erre nem az, hogy átveszed a riogatás hangulatát, és a végállapotot kezded cáfolni. A jó válasz az, hogy visszatereled a vitát a köztes lépésekhez. Ha valaki csúszkaérvvel érvel, kérd meg, hogy mondja végig, mi következik miből. „Mi történik a következő döntésnél?” „Miért volna ez elkerülhetetlen?” „Mi akadályozná ezt meg?” Ha a beszélőnek ezt a sort végig kell mondania, az érvelés vagy megerősödik, vagy szétesik. Mindkét eset jó, mert végre ugyanarról beszéltek.

A csúszkaérv azért különösen káros, mert könnyen megakasztja a mérlegelést. Ha minden kisebb változtatás mögött rögtön összeomlás áll, akkor már semmit nem lehet józanul megvitatni. A valós döntésekben viszont általában vannak határok, feltételek és ellenőrző pontok. A vita attól lesz értelmes, hogy a félelmek helyére lépések, feltételek és bizonyítékok kerülnek.

 
🛠️ Pro tippek

1. Kérd a köztes lépések felsorolását! Ne a végkimenetelt vitasd. Kérd, hogy a vitapartner sorolja fel a köztes állításokat, és minden lépéshez mondja meg, miért volna valószínű.
2. Keresd a megállókat! Mondd ki, hol lehetne fékezni a folyamatot szabállyal, feltétellel vagy ellenőrzéssel. Ha van megálló, gyengül a „szükségszerű lejtő” állítása.
3. Szűkítsd a vitát egy konkrét döntésre! Fogalmazd át a kérdést egyetlen, pontos döntéssé. Időtávval, feltétellel, mérőszámmal. Ettől eltűnik a homály, és látszik, mi a tényleges kockázat.