161. nap: Hiposztazálás, amikor egy absztrakt fogalom cselekszik

A hiposztazálás esetében olyan érvelési hibáról van szó, ahol az érvelő egy elvont fogalmat valóságosként kezel. A mondatban a fogalom úgy viselkedik, mintha cselekvő szereplő volna, mintha döntései lennének, mintha irányítana. 

Nézzünk néhány tipikus példát! „A természet dönti el, hogy mely organizmusok maradnak életben, és melyek pusztulnak el.” „A pénz minden baj okozója.” „A technológia átveszi az irányítást az életünk felett.” „A történelem arra tanít, hogy a változás elkerülhetetlen.” Ezek mind olyan mondatok, amelyekben egy absztrakt fogalom kerül a mondat közepébe, és kap emberi szerepet.

A költészetben ez gyakori fordulat, ott tudatosan alkalmazott eszköz lehet. Az érvelésben viszont félrevisz, mert a megszemélyesítés elfedi a konkrét szereplőket és a konkrét okokat. A mondat látszólag magyaráz, valójában csak átnevez. 

A hiposztazálás ellen az a legjobb védekezés, ha elvont fogalmak helyett emberekről, döntésekről, folyamatokról beszélsz. 

 
🛠️ Pro tippek

1. Nevezd meg a cselekvőt! Ha a mondat alanya egy elvont fogalom, kérdezd meg, kik tesznek valójában valamit. Milyen emberek, szervezetek, döntések vagy folyamatok állnak a kijelentés mögött.

2. Kérdezz rá a mechanizmusra! Írd le egy mondatban, mi történik pontosan, lépésről lépésre. Ha erre nem tudsz válaszolni, jó eséllyel a fogalom csak eltakarta a magyarázat hiányát.

3. Fordítsd le ellenőrizhető állításra! Alakítsd át a mondatot úgy, hogy elvileg vizsgálható legyen. Mit lehetne megfigyelni, megmérni, összehasonlítani, ami igazolná vagy cáfolná az állítást.