165. nap: Ad metum, amikor az aggodalom pótolja a bizonyítékot

Az aggodalom önmagában nem hiba. Vannak kockázatok, veszélyek, rossz forgatókönyvek. Ezekkel számolni józan dolog. Az ad metum ott kezdődik, amikor az aggodalom átveszi a bizonyíték helyét. A beszélő nem azt mutatja meg, miért valószínű egy következmény, milyen adatok utalnak rá, és milyen feltételek mellett következne be, hanem inkább olyan hangulatot teremt, amelyben a félelem elvégzi helyette a meggyőzés munkáját.

Az ilyen érvelés tipikus mondatai általában sürgetnek és ködösek. „Ezt most azonnal fogadd el, különben baj lesz.” Baj micsoda. Mikor. Mi okozza. Mekkora az esélye. Ezek a kérdések gyakran megválaszolatlanok maradnak, mert a mondat célja nem a tisztázás, hanem a megijesztés. Ha a félelem elég erős, sokan már nem kérdeznek vissza.

A másik gyakori forma a nagy jövőképes riogatás. „Ha ezt nem tesszük meg, tönkremegy a jövőnk.” Ez hatásos, mert a tét óriásinak hangzik. Csakhogy az óriási tét nem érv. Az érv az lenne, hogy milyen láncolaton keresztül jutunk el oda, és mi mutatja, hogy az a láncolat valóban így működik. Ha ez hiányzik, az aggodalom csak hangulat, nem bizonyítás.

Az ad metumot úgy lehet a leggyorsabban leleplezni, hogy visszaviszed a beszélgetést a konkrétumokhoz. Mi a pontos következmény. Milyen gyakran fordul elő. Milyen feltételek mellett. Milyen adat vagy tapasztalat támasztja alá. Amint ezek megjelennek, kiderül, hogy a félelem mögött van-e valódi tartalom, vagy csak egy erős mondat.

 
🛠️ Pro tippek

1. Kérd meg, hogy a beszélő pontosan nevezze meg a következményt! Mitől tartunk konkrétan? Mi történik, kivel történik, milyen időtávon? A homályos „baj lesz” nem információ.

2. Kérj arányt és valószínűséget! Mekkora az esély, és mihez képest nagy? Van-e adat, trend, tapasztalat, ami ezt alátámasztja? Ha erre nincs válasz, az aggodalom csak eszköz.

3. Kérdezz rá a feltételekre! Mi kell ahhoz, hogy a rossz forgatókönyv bekövetkezzen? Ha a feltételek nincsenek kimondva, az állítás nem ellenőrizhető, csak ijesztő.