166. nap: Ad crumenam, amikor a pénzügyi siker érvvé válik

A pénz fontos erőforrás. Jelezhet piaci sikert, befolyást, kapcsolatrendszert, sokféle előnyt. Egy dolgot viszont nem garantál: azt, hogy valaki igazat mond, vagy jól érvel. Az ad crumenam hiba pontosan ezt a képzettársítást hivatott kialakítani. Mintha a vagyon vagy a drágaság bizonyíték lenne.

A közismert változat ez: „Ő gazdag, biztos igaza van.” A következtetés csábító, mert a sikernek van fénye. (Ezt a jelenséget halo-hatásként tárgyaltuk korábban.) Csakhogy a vagyon sokféle okból állhat elő, és a siker terület- és egyéni életút specifikus. Valaki lehet kiváló üzletember, miközben téved az egészségüggyel, oktatással, politikával, tudománnyal kapcsolatos kérdésekben. 

A másik változat a drágasághoz kötődik. „Ha ez ennyibe kerül, akkor ez a legjobb.” Ez a gondolat jól eladható, mert kényelmes rövidítés. A valóságban a drágaság gyakran árazási stratégia, márkaérték, ritkaság, dizájn, státusz. Ezek mind lehetnek legitim szempontok, csak nem bizonyítják, hogy egy állítás igaz, vagy hogy egy termék objektíven jobban megfelel számodra.

A harmadik változat a „sikeres ember” mint pecsét. „Sikeres ember mondta, szóval működik.” Itt két lépés marad ki. Az első, hogy a siker miből következett. A második, hogy a tanács általánosítható-e. A siker önmagában nem módszer, nem adat, nem érvelés.

Az ad crumenam elleni védekezés nem a pénzellenesség. Inkább józan szétválasztás. Mit bizonyít és mit nem bizonyít a vagyon?

 
🛠️ Pro tippek

1. Kérj bizonyítékot a státusz helyett! Ha a vagyon kerül elő érvként, kérdezd meg, mi támasztja alá az állítást a pénzen túl.

2. Válaszd szét a sikert és a helyességet! Egy ember lehet sikeres, de attól még rengeteg ügyben tévedhet. Nézd meg, mire épül a vélemény , és mennyire ellenőrizhető.

3. Hasonlíts össze alternatívákat! A drága és az olcsó megoldások között keresd a konkrét különbséget. Mi az a tulajdonság, ami a célt szolgálja, és mi az, ami csak presztízs?