168. nap: Ad ignorantiam – amikor a bizonyíték hiánya lesz érv

Az ad ignorantiam az a trükk, amikor a bizonyíték hiányát úgy állítják be, mintha bizonyíték lenne. Nem támasztunk alá érvekkel semmit, hanem rámutatunk egy üres helyre, és azt mondjuk, ez a hiány már önmagában döntő érv.

Két különböző módon is működhet. (Itt  a működés nem az igazságtartalmat jelenti, hanem a használat motivációit.) Az egyik, amikor valaki azt állítja, hogy valami igaz, mert még nem cáfolták meg. „Senki sem bizonyította, hogy ez ártalmas, tehát biztosan biztonságos.” A másik irány, amikor valaki azt állítja, hogy valami hamis, mert még nem igazolták. „Nincs rá bizonyíték, hogy működik, tehát átverés.” Mindkettő ugyanazt a hibát követi el. A hiányt tényként kezeli.

Miért csábító ez az érvelés? Mert gyors. Nem kell kutatni, nem kell mérni, nem kell utánajárni. Elég azt mondani, hogy „nem tudod bizonyítani az ellenkezőjét”, és máris úgy tűnik, mintha a vita lezárult volna.

Csakhogy a valódi vita épp ezen a ponton kezdődne. A kérdés az, mire van bizonyíték. Mi számítana bizonyítéknak? Ki állít valamit, és milyen alapon? Ha ezt nem tisztázzuk, akkor a hangosabb fél nyer, nem az, akinek igaza van.

Az ad ignorantiam különösen gyakori olyan témákban, ahol nehéz gyorsan, kézzelfoghatóan igazolni vagy cáfolni valamit. Ilyenkor sokan ösztönből a hiányt használják mankónak. Pedig a hiány csak annyit jelent, hogy még nem tudjuk. Ettől nem lesz igaz, és nem lesz hamis.

 
🛠️ Pro tippek

1. Kérdezd meg, mit kellene bizonyítani! Pontosítsd egy mondatban, mi az állítás. Addig nincs miről vitatkozni, amíg az állítás ködös.

2. Tedd fel a kérdést, hogy mi számítana bizonyítéknak! Ha valaki a „nincs rá bizonyíték” kártyát húzza elő, kérdezd meg, milyen adat, mérés, megfigyelés döntene a kérdésben.

3. Ne engedd át a bizonyítás terhét! Ha valaki állít valamit, kérd tőle az alátámasztást. A „bizonyítsd be, hogy nincs így” gyakran csak menekülőút.