19. Metagondolkodás: a gondolkodás megfigyelése és irányítása

A kritikai gondolkodás egyik legérdekesebb, de talán legkevésbé tárgyalt eleme a metagondolkodás. A könyvben így fogalmazok: „a metagondolkodás a gondolkodásunkról való gondolkodás”.
Ez a képesség abban segít, hogy tudatosan figyeljük és szabályozzuk, hogy miként gondolkodunk, milyen mentális műveleteket végzünk, milyen torzításokkal vagy előfeltevésekkel élünk, és hogy a gondolkodásunk egyáltalán eredményes-e egy adott helyzetben.
Ez nem egyszerű önreflexió, hanem irányítás is. Azt is jelenti, hogy fel tudjuk ismerni, ha elakadtunk egy gondolkodási folyamatban, képesek vagyunk megállni, újrakeretezni, visszalépni, és képesek vagyunk eldönteni, milyen gondolkodási eszközt használjunk.
A könyv szerint a metagondolkodás „a tanulási helyzetek értelmezését, a gondolkodási stratégiák kiválasztását és azok módosítását is lehetővé teszi”.
Ez a képesség különösen fontos akkor, amikor komplex, nyitott problémákkal találkozunk. Vagyis majdnem mindig...
Nemcsak arra kérdezünk rá, mit gondolunk, hanem arra is:
– Miért pont ezt gondoljuk?
– Milyen forrásból táplálkozik a gondolkodásunk?
– Milyen logikát követtünk?
– Vannak-e benne torzítások, feltevések, kihagyott szempontok?
A metagondolkodás gyakorlása nemcsak mélyebb megértéshez vezet, hanem segít elkerülni az automatikus gondolkodási hibákat is.
Ez az a lépés, ahol a gondolkodásból önismeret lesz.
 
🛠️ Pro tippek 
Gondolj egy gondolatra vagy véleményre, amit ma megfogalmaztál. (Pl. valakiről, egy helyzetről, egy hírről.)
Kérdezd meg magadtól: miből indult ki ez a gondolat / vélemény? Milyen előfeltételezéseken alapult?
Írj le egy újrafogalmazott változatot, amiben már szerepel a felismerés arról, hogy miként jött létre ez a gondolat.