54. nap: A gondolkodás akadályai: súrlódás és viszkozitás

Amikor gondolkodunk, gyakran úgy képzeljük el a folyamatot, mint valami szabad áramlást: jön egy ötlet, majd követi egy másik, végül eljutunk egy megértéshez vagy döntéshez. De tényleg ennyire egyszerű lenne? Valójában a gondolataink útjába sokszor akadályok gördülnek. Néha belülről, néha kívülről. 

A fizikából tudjuk: a súrlódás két felület között fellépő erő, amely mindig a mozgással ellentétes irányban hat. Amíg minden mozdulatlan, addig „alszik”, de amint valami mozgásba lendülne, azonnal „felébred”. A viszkozitás pedig a folyadékok és gázok belső ellenállása. Ezért folyik könnyebben a víz, mint a méz.

Ha mindezt mentális modellként nézzük, a tanulság egyszerű: minden változással szemben fellép ellenállás. Ha el akarunk indítani egy változást, mindig lesznek erők, amelyek lassítani próbálnak. Ezt megszüntetni nem tudjuk, de csökkenteni igen. És minél nagyobb a mozdulásra bírni kívánt „test” – egy csoport, egy szervezet, egy társadalmi folyamat –, annál inkább képes mozgásban maradni még ellenálló közegben is.

A történelem tele van példákkal, amikor a túl nagy viszkozitás tragédiát okozott. A szovjet rendszer információáramlásának bénultsága Csernobil idején szó szerint emberéletekbe került. A rendszer belső súrlódása (ami a félelemben, a titkolózásban és felelősséghárítsában nyilvánult meg) olyan erős volt, hogy a létfontosságú döntések nem juthattak el oda, ahol tényleg szükség lett volna rájuk.

De a viszkozitás tanulságai a szervezetek világában is érvényesek. Nem elég nagy plakátokra kiírni, hogy „A változás jó!”, ha a közeg túl sűrű, ha minden egyes résztvevő ellenállásként éli meg az új szabályokat. A Toyota autógyártási forradalma éppen azért lett sikeres, mert nemcsak átszervezte a folyamatokat, hanem tudatosan kezelte az emberi és technológiai ellenállásokat is. Így született meg a máig éllovas lean menedzsment módszer.

A változásoknál a méret is döntő. Ha sikerül elérni, hogy a szervezet kritikus tömege (vagy legalább a nagy közvetett hatással bíró véleményvezérek) a változás mellé álljanak, onnan nehéz visszafordítani a folyamatot. És mindig érdemes átgondolni: vajon nem hatékonyabb-e az ellenállást csökkenteni, mint erőből tovább tolni valamit. 

A kritikai gondolkodás tehát nem a nehézségek hiányát jelenti, hanem azt a képességet, hogy felismerjük, mikor van súrlódás vagy viszkozitás. És azt is, hogy mit tehetünk ilyenkor.
 
🛠️ Pro tippek
1. Térképezd fel az ellenállásokat! Írd össze, kik vagy mik lassíthatják a folyamatodat, és próbáld meg kezelni ezeket a tényezőket.
2. Keresd a kritikus tömeget! Nem kell mindenkit meggyőzni. Elég a kulcsembereket vagy véleményvezéreket megnyerni, ők mozgásba lendítik a többieket.
3. Ne csak erőből dolgozz! Gondold végig, miként csökkentheted a közeg viszkozitását: egyszerűbb szabályokkal, jobb információáramlással, támogató légkörrel.