57. nap: Az okos gondolkodás bölcsője

Figyelmeztetés! A bejegyzésben nagyon sok, már nem élő tudós neve szerepel. Akik szerint minden fontos dolgot az elmúlt 10 évben találtak fel és ki, az ne olvasson tovább, mert esetleg el kell gondolkodnia a véleményén.

Amikor az ókori filozófiáról olvasunk, hajlamosak vagyunk elfelejteni két fontos dolgot. Az egyik, hogy akkoriban maga a filozófia volt a tudomány. A fizika, a biológia, a politika vagy a logika különálló tudományágként még nem léteztek, ezeket az első nagy gondolkodók kezdték „leválasztani” a megfigyeléseik alapján. A másik, hogy az időszámításunk előtti 4–6. század közötti szellemi forradalom eredményei a mai napig meghatározzák világértelmezésünket.

Konfucius a helyes viselkedésről és társadalomról szóló gondolataival megalapozta a morálfilozófiát és a politikatudományt. Indiában a Vaisésika iskola filozófusai a valóság természetéről és az érzékelésről alkottak tanokat. A görög városállamok nagy elméi (Szókratész, Platón, Arisztotelész) – pedig az emberi gondolkodás szerkezetét kezdték vizsgálni. Platón Akadémiáján a gondolkodás maga volt a fő tárgy, Arisztotelész pedig a „nagy rendszerezőként” lefektette a biológia, a politika és a logika alapjait.

A logika különösen fontos örökségünk. Arisztotelész felismerte, hogy a meglévő tudás önmagában nem elég: cselekvésre is szükség van, amit gyakran a szenvedélyeink akadályoznak. A Nikomakhoszi etikában így írt: „A fegyelmezetlen ember – bár jól tudja, hogy amit tesz, az rossz –, mégis megteszi szenvedélyből.” Ez a felismerés ma is a kritikai gondolkodás egyik alapja.

Az ókorban a fiatalok a trivium (dialektika, retorika, grammatika) és a quadrivium (aritmetika, geometria, asztronómia, zene) tanulásával alapozhatták meg műveltségüket. Ezekből született meg a hét szabad művészet eszménye, amely a reneszánszban és a felvilágosodás idején új lendületet kapott.

A modern tudomány forradalma olyan nevekkel fémjelezhető, mint Descartes, Bacon, Hume vagy Kant, akik az ész, az érzékelés és a tapasztalat új egyensúlyát keresték. A mai tudományos módszer (kérdésfeltevés, hipotézisalkotás, bizonyítékok vizsgálata, elméletek építése) ennek a hosszú szellemi hagyománynak az örököse.

A kritikai gondolkodás tehát nem a jelen találmánya, hanem évszázadok szellemi építkezésének eredménye. Az ókori filozófusok első próbálkozásaitól a modern tudományos módszertanig ugyanaz a vágy vezetett minket: megérteni a világot, túl a mágián és a hiedelmeken.

 
🛠️ Pro tippek
1. Tanulj a forrásból! Ismerkedj meg a klasszikus gondolkodók írásaival: meglepően sok mai probléma gyökere és néha megoldása is ott rejlik a szövegekben.
2. Légy szkeptikus, de építő módon! Descartes és Hume is arra tanítanak, hogy a kétely nem rombol, hanem tisztítja a gondolkodást.
3. Kösd össze a régi tudást az újjal! Amikor új módszerekkel találkozol, gondold végig, milyen régi kérdésre adhatnak választ. És amikor új kérdésed van, tölts időt azzal, hogy egy-egy korai gondolkodó eszméi alapján is elemzed a problémát.