64. nap: Elérhetőségi heurisztika – amikor megtévesztenek a fejünkben lévő példák

Repülőre ülsz, és eszedbe jut egy hír a közelmúltból: „lezuhant egy gép”. Egy pillanatra elgondolkozol, vajon mennyire veszélyes a repülés. Ilyenkor az agyad nem statisztikákhoz nyúl – például hogy a repülés az egyik legbiztonságosabb közlekedési mód –, hanem a legfrissebb, legkönnyebben felidézhető példához.

Ez az elérhetőségi heurisztika: hajlamosak vagyunk túlértékelni azoknak az eseményeknek a valószínűségét, amelyek könnyen eszünkbe jutnak, és alábecsülni azokét, amelyekről nincs élénk emlékünk.

Daniel Kahneman és Amos Tversky klasszikus kísérleteiben az emberek következetesen túlbecsülték a hírekben gyakran előforduló halálesetek (pl. például a repülőbalesetek vagy a gyilkosságok) gyakoriságát, és alábecsülték a ritkán emlegetett, de valójában sokkal gyakoribb okokat, mint a szív- és érrendszeri betegségek.

Ez a torzítás a mindennapokban is kísért:

• Ha a hírekben sok a betörés, úgy érezzük, veszélyesebb a környékünk, még ha a statisztikák szerint éppen csökken is a bűnözés.
• Ha hallunk valakiről, aki meggazdagodott a kriptóból, hajlamosak vagyunk túlbecsülni a saját esélyeinket is.
• Ha egy barátunk panaszkodik egy étteremre, könnyen úgy érezzük, ott „mindig rossz a kiszolgálás”, noha rengeteg elégedett vendég is akad.
• Az elérhetőségi heurisztika tehát az emlékeink és a figyelmünk torz tükre: amit gyakran hallunk, látunk vagy élénken megélünk, azt fontosabbnak és gyakoribbnak hisszük a valóságnál.

 
🛠️ Pro tippek

1. Tedd fel a kérdést: „Azért tűnik valószínűnek ez az esemény, mert tényleg gyakori, vagy csak azért, mert könnyen eszembe jut?”
2. Nézz utána számoknak! Ha kockázatot mérlegelsz, keress statisztikai adatokat, ne csak élményekre hagyatkozz.
3. Figyelj a hírfogyasztásodra! Ha csak szenzációs történeteket hallasz, torzulni fog a világképed.