69. nap: A legfrissebb információ torzítása – amikor a közelmúlt uralja az ítéletünket

Képzeld el, hogy egy csoportos vizsgán ülsz és a beszélgetés végén a vizsgabizottság tagjai arról beszélgetnek, hogy mennyire lelkesítő volt az utolsó hallgató válasza. Te pedig rögtön érzed: a te teljesítményed talán már háttérbe is szorult. Ez a jelenség nem véletlen: az emberek hajlamosak a legutóbbi információknak aránytalanul nagy súlyt adni. Ezt nevezzük a legfrissebb információ torzításának.

Ez a torzítás az emlékezetünk működéséből következik. A közelmúlt eseményei könnyebben felidézhetők, élénkebben élnek bennünk, ezért erősebben hatnak az ítéleteinkre. A távolabbi múlt eseményei halványodnak, elveszítik az erejüket, így gyakran kevésbé számítanak, még akkor is, ha valójában fontosabbak lennének.

A mindennapokban ez a torzítás számos helyzetben tetten érhető. Egy főnök sok hónap teljesítményének értékelésekor aránytalanul nagy súlyt helyez a legutóbbi hibára vagy sikertelen projektre. Az egész éves jó munka így „eltűnik” a legfrissebb emlék árnyékában. Egy befektető túl nagy súlyt adhat a legfrissebb tőzsdei híreknek, miközben figyelmen kívül hagyja a hosszabb távú trendeket. Egy szurkoló a csapat utolsó mérkőzése alapján ítéli meg annak erejét: ha most nyertek, „jó formában vannak”, ha most kikaptak, „gyengültek”. Valójában az egész szezon teljesítménye komplexebb képet mutatna. De még a személyes kapcsolatainkban is előfordul, hogy egy friss veszekedés könnyen elhomályosítja az éveken át tartó törődést.

A legfrissebb információ torzítása azért veszélyes, mert logikusnak tűnik: a közelmúlt a legélénkebb, a legaktuálisabb. De ha engedünk a csábításnak, könnyen elfelejtjük, hogy az egész képet kellene néznünk, nem csak a legutóbbi részletet.

 
🛠️ Pro tippek

1. Nézd hosszabb távon! Ne egyetlen friss esemény alapján hozz ítéletet, hanem vizsgáld meg a teljes folyamatot.
2. Írj időrendet! Ha fontos döntést hozol, készíts listát a múltbeli tényezőkről, és ne hagyd, hogy a legutolsóként eszedbe jutó részlet domináljon.
3. Tudatosítsd az arányokat! Kérdezd meg magadtól: vajon a legutóbbi esemény (élmény, beszélgetés, olvasmány stb.) tényleg fontosabb, mint a korábbiak összessége?