81. nap: Veszteségelkerülés – amikor a veszteség fájdalma nagyobb, mint a nyereség öröme

Képzeld el, hogy az utcán találsz egy 1000 forintos bankjegyet. Örülsz neki, igaz? A napod egy kicsit jobb lesz, a hangulatod máris javul. Most képzeld el, hogy néhány órával később ugyanezt az ezrest elveszíted. Az érzés nem ugyanolyan erősségű, mint amikor ráleltél a pénzre, hanem sokkal rosszabb. Mintha a világ igazságtalanul bánt volna veled. Pedig a két esemény együttes mérlege nulla.

Ez a veszteségelkerülés: az a hajlamunk, hogy a veszteséget nagyobbnak, fájdalmasabbnak érezzük, mint az ugyanakkora nyereséget. A kutatások szerint egy elveszített forint érzelmi hatása körülbelül kétszer akkora, mint egy ugyanekkora nyereség öröme. A fájdalom erősebb, mint az öröm.

A veszteségelkerülés miatt hajlamosak vagyunk irracionális döntéseket hozni. Kahneman és Tversky klasszikus kísérleteiben például két játék közül kellett választaniuk a résztvevőknek (a könnyebbség kedvéért a példát magyarítottam):
1. Az elsőben érmét dobtak: ha fej jött ki, 5000 forintot nyertek, ha írás, semmit. (A várható nyereség matematikailag: 2500 forint.)
2. A másodikban biztosan nyertek 2500 forintot.

A legtöbben a biztos 2500 forintot választották, noha a várható érték mindkét esetben azonos volt. A bizonyosság biztonságérzetet ad, az elvesztés lehetősége viszont túl nagy érzelmi kockázatnak tűnik.

Amikor viszont ugyanezt a kísérletet veszteségre fordították, a döntések megváltoztak:
1. Ha fej jött ki, 5000 forintot veszítettek, ha írás, semmit.
2. A második játékban biztosan elveszítettek 2500 forintot.

Ebben a helyzetben a legtöbben a bizonytalanságot választották. A veszteség elkerülésének reménye erősebbnek bizonyult, mint a racionális mérlegelés.

A veszteségelkerülés tehát nem egyszerű félelem, hanem mélyen gyökerező pszichológiai hajlam: az agyunk úgy van bekötve, hogy elkerülje a fájdalmat. Ez evolúciós előny is lehetett: a túléléshez a veszély elkerülése fontosabb volt, mint a lehetőségek hajszolása. De a modern világban, ahol a kockázat nem életveszély, hanem döntési szituáció, ez a torzítás sokszor gátolja a fejlődést.

A veszteségelkerülés miatt ragaszkodunk rossz befektetésekhez („majd visszajön az ára”), rossz kapcsolatokhoz („nem akarom kidobni az éveket”), vagy rossz szokásokhoz („eddig is így csináltam, mégis itt vagyok”). Inkább megőrizzük a bizonytalanság nélküli, középszerű állapotot, mintsem vállaljunk egy kis kockázatot a jobbért.

 
🛠️ Pro tippek

1. Nézd meg kívülről a döntést! Képzeld el, hogy azt nem te hozod meg, hanem egy barátod. Mit tanácsolnál neki? A külső nézőpont segít leválasztani az érzelmi torzítást.
2. Használd a „Mi lenne, ha nem félnék?” kérdést! Amikor tartasz valamitől, kérdezd meg magadtól, hogy ugyanazt választanád-e, ha nem félnél a veszteségtől. Gyakran ez a pillanat hozza meg a tisztánlátást.
3. Válaszd szét az érzelmet és a tényt! A fájdalom nem mindig arányos a valós veszteséggel, tanuld meg külön kezelni a kettőt.