89. nap: A Dunning–Kruger-effektus – amikor nem tudjuk, hogy nem tudjuk

Mindannyian találkoztunk már olyan emberrel, aki magabiztosan beszél egy témáról, pedig nem ért hozzá igazán. És az is meglehet, hogy mi magunk is voltunk már ilyen helyzetben. Ez a Dunning–Kruger-effektus: az a jelenség, amikor a kevésbé kompetens emberek túlbecsülik a saját tudásukat, míg a valóban hozzáértők gyakran alábecsülik önmagukat.

A hatást két szociálpszichológus, David Dunning és Justin Kruger írta le 1999-ben, miután számos kísérletben kimutatták, hogy a legrosszabbul teljesítők nemcsak rosszul teljesítenek, hanem azt sem ismerik fel, hogy mennyire rosszul teljesítenek. A jelenség egyik kulcsa az önreflexió hiánya. Aki keveset tud, az gyakran azt sem tudja, hogy mit nem tud.

Gyakori példa erre az autóvezetés. A kevés tapasztalattal rendelkező sofőrök sokszor úgy érzik, hogy kiválóan vezetnek, mert még nem kerültek olyan összetett helyzetekbe, amelyek próbára tennék őket. Kínosabb (bár veszélytelenebb) helyzet, amikor egy magát nagy tréfamesternek gondoló ember szórakoztatja a társaságot a szánalmasabbnál szánalmasabb poénjaival. 

A Dunning–Kruger-effektus azonban nemcsak az egyéni magabiztosságot, hanem a döntéshozatalt is torzíthatja. Egy vállalkozó vagy menedzser például alábecsülheti a piac komplexitását, és túlbecsülheti a saját képességeit a hatékony vállalatvezetésre. Kutatásaim során vállalatvezetők körében is megfigyeltem, hogy sokan megingathatatlan magabiztossággal nyilatkoztak olyan kérdésekről, amelyekben valójában kevés tapasztalatuk volt, miközben a valós teljesítményük nem támasztotta alá ezt az önbizalmat. De „tudóst” is ismerek párat, akik lelkendezve számolnak be olyan eredményekről, amelyeket nagyon sokan ismernek, csak ők éppen elmulasztották a szakirodalom kutatást. Mindig mulatságosnak tartom például, hogy a fenntarthatóság menedzsentjének kérdéseit nagyjából ötévente „felfedezi” valaki Magyarországon, és közben fogalma sincs arról, hány szakember járt már az általa újnak gondolt utakon. 

A másik oldal viszont ugyanilyen érdekes: a valóban kompetens emberek gyakran alábecsülik önmagukat, mert azt hiszik, hogy mások is hasonló tudással rendelkeznek. Ez a szerénység néha visszafogja őket, holott éppen az önreflexiójuk a kompetencia bizonyítéka.

A Dunning–Kruger-effektus tehát nemcsak intellektuális hiba, hanem önismereti kihívás is. Az okos gondolkodás nem a tökéletes tudásról szól, hanem arról, hogy felismerjük, mikor nem tudunk eleget, és hogy legyünk hajlandók tanulni.

 
🛠️ Pro tippek

1. Kérj visszajelzést! Mások álláspontja segíthet meglátni, hol vannak a vakfoltjaid.
2. Válaszd az alázatos kíváncsiságot! Az igazi tudás jele nem a magabiztosság, hanem a kétely.
3. Ne félj a bizonytalanságtól! A „nem tudom” kimondása nem gyengeség, hanem a fejlődés kezdete.