91. nap: Utólagos megokolás – amikor magunknak magyarázzuk meg a múltat

„Igaz, hogy nem jött be, de akkor is jó döntés volt.” Ismerős? Ez a utólagos megokolás, amikor visszamenőlegesen igazoljuk a rossz döntéseinket, és pozitív tulajdonságokkal ruházzuk fel a kudarcba fulladt választásainkat.

Az elme ezt nem rosszindulatból teszi velünk, csupán védekezik a kognitív disszonancia, azaz a belső ellentmondás érzése ellen. Ha egy döntésünk rosszul sült el, az fájdalmas, mert szembesít azzal, hogy talán hibáztunk. Ezt a kellemetlen érzést az agyunk nem szereti, ezért átdolgozza a történetet. Megkeresi, miért volt az adott pillanatban logikus, érthető vagy bátor az adott döntés.

Így születnek ezek a tipikus mondatok:
„Akkor mindenki ezt tette.”
„Nem is volt más lehetőség.”
„Legalább tanultam belőle.”
„Akár be is jöhetett volna.”

Ezek részben igazak lehetnek, de gyakran inkább önigazolások, nem valós elemzések. Az utólagos megokolás azért veszélyes, mert meggátolja a tanulást.
Ha mindig találunk egy magyarázatot arra, miért nem volt hiba a hiba, akkor nem kényszerülünk önreflexióra, és nagy eséllyel újra beleesünk ugyanabba a csapdába.

A pszichológiai kutatások szerint az utólagos megokolás a memória torzításával is összefügg. Az agyunk hajlamos úgy átírni a múltat, hogy a döntéseink jobban illeszkedjenek az önképünkhöz. Így lesz a rossz ötletből utólag jó próbálkozás, a kudarcból pedig tapasztalat.

A kritikai gondolkodás itt abban segít, hogy a múltbeli döntéseket ne megmagyarázzuk, hanem jobban értsük. Nem kell szégyellni a hibát, de őszintén látni kell, mi vezetett oda. Aki képes a hibáit valóban megérteni, annak valóban minden döntése tanulsággal járhat.

 
🛠️ Pro tippek

1. Különítsd el az eredményt a döntéstől! Egy rossz kimenetel még nem jelenti, hogy a döntés rossz volt, de az elemzéshez őszinteség kell.
2. Írd le a döntéseid okait előre! Így később nem tudod visszafelé megmagyarázni őket.
3. Tanulj a hibából, ne mentegetőzz! A fejlődés ára az, hogy képes vagy kimondani: „Ez nem volt jó döntés.”