152. nap: Az elhamarkodott általánosítás

Az elhamarkodott általánosítás a gondolkodás egyik legkényelmesebb rövidítése. A világról alkotott képünknek stabilnak kell lennie, ezért az agyunk szereti gyorsan lezárni a nyitott kérdéseket. Egy tapasztalat, egy benyomás, egy rossz élmény, és máris megszületik a címke: „ez ilyen”. A gond csak az, hogy a címke sokszor nagyobbat állít, mint a bizonyíték, amire támaszkodtunk.

A hiba lényege egyszerű: kevés adatból messzemenő következtetést vonunk le. Egyetlen esetből általános szabályt gyártunk, vagy néhány példa alapján úgy beszélünk, mintha törvényszerűséget találtunk volna. A mindennapokban ez gyakran ártatlannak tűnik, mégis erős következményei vannak, mert a rossz általánosítás döntéseket irányít. Megszabja, mit kerülünk el, mit próbálunk meg újra, kiben bízunk, kinek adunk esélyt.

A fejezet példája szándékosan banális, mert így látszik tisztán a mechanizmus. Valaki megkóstolja az articsókát, nem ízlik neki, és kijelenti, hogy nem szereti a zöldségeket. Ez a mondat már nem az articsókáról szól. Ez egy sokkal tágabb állítás, amelyhez jóval több tapasztalat kellene. Itt legfeljebb annyi lenne indokolt, hogy nem ízlett az articsóka , vagy az adott elkészítési mód nem működött. A „zöldség” mint kategória már túl nagy ugrás.

Az elhamarkodott általánosítás azért ilyen gyakori, mert természetesnek hat. A következtetés valahogy „rendben van”, a hallgató pedig sokszor együtt bólogat, mert mindannyiunk fejében él az a kép, hogy egy rossz élmény előrejelzi a következőket. Csakhogy az érvelés ettől még logikailag gyenge marad. A „nem jött be egyszer” és a „soha nem jön be” között óriási távolság van, és ezt a távolságot nem lehet puszta határozottsággal áthidalni.

A kritikai gondolkodás itt nem azt jelenti, hogy mindent agyonbonyolítasz. Inkább azt, hogy megtanulod arányosan használni a szavaidat. Más mondat jár egyetlen tapasztalathoz, és más mondat jár húszhoz. Ha ezt a különbséget tartod, nem csak pontosabban fogalmazol, hanem nyitva hagyod a lehetőségeket.

 
🛠️ Pro tippek
1. Ha általánosító mondat jönne a szádra („mindig”, „soha”, „minden”), tedd hozzá magadban, hogy hány esetből gondolod ezt. Ha a válasz egy vagy kettő, maradj a konkrétumnál.
2. Ha valami nem működött, nevezd meg pontosan a szintet: „ez az egy példa”, „ez az elkészítési mód”, „ebben a helyzetben”. A túl tág kategóriákban könnyű tévedni.
3. Ha egy tapasztalat alapján elutasítanál egy egész kategóriát, hagyj magadnak egy második próbát. Nem azért, hogy „biztos jó legyen”, hanem azért, hogy ne egyetlen adatpont vezessen.