26. A reflektív gondolkodás

A reflektív gondolkodás a kritikai gondolkodás egyik legszemélyesebb típusa. Itt már nemcsak azt vizsgálom, amit mások állítanak vagy amit a világ közöl, hanem azt is, amit én magam gondolok, mondok, képviselek. Ez a gondolkodásmód azt kívánja tőlem, hogy időről időre megálljak, és újra rákérdezzek a saját nézeteimre.
A könyv szerint reflektíven gondolkodni annyit jelent, mint vizsgálni a saját gondolkodásomat. Feltenni magamnak a kérdést: mire alapozom az álláspontomat? Az vajon valóban megalapozott? Nem lehet, hogy csak megszokás, előítélet vagy az érzelmi biztonság keresése miatt gondolom azt, amit?
Ez a gondolkodási forma nem önostorozás vagy állandó kételkedés, hanem az érettség egyik jele. Annak felismerése, hogy nem vagyok tévedhetetlen, és hogy fejlődni csak akkor tudok, ha képes vagyok a saját gondolkodásomat is külső nézőpontból vizsgálni. Nem véletlen, hogy a könyv szerint a reflektív gondolkodás elengedhetetlen az önkorrekcióhoz, a tanuláshoz és ahhoz, hogy mások véleményét érdemben tudjam mérlegelni.
A reflektív gondolkodás csendes, kevésbé látványos, mint a viták vagy a kreatív ötletelések. De ez az alapja minden valódi változásnak. Amikor nemcsak a világot akarom megérteni, hanem azt is, hogy én miként viszonyulok hozzá.
 
🛠️ Pro tippek
Válassz ki egyet a saját határozott véleményeid közül valamelyik számodra fontos témában, és kérdezd meg magadtól: Mire alapozom ezt a véleményt? Valóban bizonyítékok, érvek állnak mögötte?
Írj le három mondatot arról, hogy mit gondolsz egy számodra fontos kérdésről. Ezután olvasd vissza úgy, mintha más írta volna. Hogyan tudnád megkérdőjelezni a leírtakat? Mit kérdeznél, milyen érveket használnál?