79. nap: Hanyatlásérzet – amikor a múlt mindig fényesebbnek tűnik

Biztosan ismered azt a helyzetet, amikor valaki azon sóhajtozik, hogy „Bezzeg régen minden jobb volt!”, mintha a világ azóta folyamatosan romlana. Ez a hanyatlásérzet működése. Az a meggyőződés, hogy valaha tisztább, értékesebb, igazabb időkben éltünk, és azóta minden lejtmenetben van.

A múlt idealizálása mélyen emberi hajlam. Az emlékeink ugyanis nem pontos felvételek, hanem szelektív rekonstrukciók. Hajlamosak vagyunk a jó pillanatokat erősebben megőrizni, a rosszakat pedig elfeledni. Így a múlt utólag mindig fényesebbnek, rendezettebbnek, „normálisabbnak” tűnik, mint a jelen.

Ez a torzítás nemcsak idős embereknél figyelhető meg. Minden generáció hajlamos azt gondolni, hogy a fiatalabbak már nem olyanok, mint ők voltak: kevésbé tisztelettudók, kevésbé szorgalmasak, kevésbé hűségesek. Pedig a feljegyzések szerint minden korosztály minden korszakban pontosan ezt mondta az utánuk jövőkről. Az ókori görögtől napjainkig.

A hanyatlásérzet a vezetők és szakemberek világában is gyakori. Sok felsővezetőtől hallottam én is: „Ha még ott lennék, ez biztosan nem történhetne meg.” Lehet, hogy igazu(n)k van, de lehet, hogy csak a torzított múlt és a saját szerep idealizálása beszél belőlü(n)k. Nincs empirikus adat, ami igazolná, mi történt volna az alternatív valóságban. Az is előfordulhat, hogy amit ők hibának látnak, az a többiek számára megkönnyebbülést és fejlődést hozott.

A hanyatlásérzet tehát nem más, mint egyfajta kognitív nosztalgia. A múltat a jelenhez képest felnagyítjuk, a jelent pedig túl sötéten látjuk. Ez segít megőrizni az identitásunkat, de torz képet ad a világról.

A valóságban nem hanyatlás történik, hanem változás. A világ nem jobb vagy rosszabb, hanem egyszerűen más lett. És ha megtanuljuk ezt elfogadni, akkor a nosztalgia helyét átveheti a kíváncsiság.

 
🛠️ Pro tippek

1. Vedd észre, amikor kimondod, hogy „régen minden jobb volt”. Állj meg, és kérdezd meg magadtól: tényleg így volt, vagy csak másképp emlékszem?
2. Beszélgess (még nálad is) fiatalabbakkal! Vizsgáld meg, hogy ők hogyan látják a világot. Lehet, hogy amit te veszteségnek élsz meg, ők fejlődésnek látják ugyanazt.
3. Ne a múltat idealizáld, hanem a jelent tedd értékessé! A kritikai gondolkodás nem a nosztalgia elutasítása, hanem annak tudatos kezelése.