85. nap: A pesszimizmus torzítása – amikor a jövőt sötétebben látjuk, mint amilyen

Volt már olyan érzésed, hogy bármihez nyúlsz, semmi nem sikerül? Hogy a dolgok úgyis rosszul végződnek, ezért jobb nem is reménykedni? Ez a pesszimizmus torzítása, ami az optimizmustorzítás ellentéte.

Míg az optimizmustorzítás azt eredményezi, hogy túlbecsüljük a jó kimeneteleket, a pesszimizmus torzítása pont fordítva működik: a negatív eseményeket tartjuk valószínűbbnek. Úgy látjuk a világot, mintha az folyamatosan fenyegetne minket.

A pszichológusok szerint ez a torzítás gyakran védekezési stratégia. Aki sok csalódást tapasztalt, hajlamos úgy védekezni, hogy előre leértékeli a jövőt. A logika egyszerű: ha rosszra számítok, nem érhet csalódás. Csakhogy ez az érzelmi páncél gyakran megakadályozza a valódi tapasztalatokat, ráadásul egy idő után önbeteljesítő jóslattá válik.

Ha állandóan arra számítunk, hogy valami rossz fog történni, hajlamosabbak leszünk észrevenni a negatívumokat, és elkerüljük azokat a helyzeteket, ahol pozitív fordulat is lehetséges lenne. Így a pesszimizmus önmagát erősíti.

Tali Sharot agykutató kísérletei szerint a pesszimisták agya másképp reagál a pozitív információkra: míg az optimisták „kiszűrik” a rossz híreket, addig a pesszimisták épp a jó híreket dolgozzák fel gyengébben. Az agyuk egyszerűen nem engedi be azokat a lehetőségeket, amelyek cáfolhatnák a negatív várakozást.

A pesszimizmus torzítása tehát a félelem konzerválása. Egyfajta érzelmi túlkompenzáció, amely a biztonság illúzióját adja, miközben szűkíti a mozgásteret.

A kritikai gondolkodás itt is segít: nem az a cél, hogy elutasítsuk a negatív gondolatokat, hanem az, hogy felismerjük, a legrosszabb forgatókönyv nem az egyetlen lehetőség.

 
🛠️ Pro tippek

1. Írj listát arról, mi ment jól! A pesszimizmus hajlamos elfeledtetni a pozitív eseményeket, ezért hozd azokat vissza tudatosan a látóteredbe.
2. Rendszerezd a reményt! A realista optimizmus nem naivitás, hanem kiegyensúlyozott kockázatkezelés.
3. Keresd az egyensúlyt! A kritikai gondolkodás nem arról szól, hogy mindent szürkének láss, hanem hogy tudd, mikor túl sötét és mikor túl rózsaszínű a szemüveged.