Blog

Figyelmeztetés! A bejegyzésben nagyon sok, már nem élő tudós neve szerepel. Akik szerint minden fontos dolgot az elmúlt 10 évben találtak fel és ki, az ne olvasson tovább, mert esetleg el kell gondolkodnia a véleményén. A késő 18. századtól önálló vizsgálati területként megszülető pszichológia azért kulcsfontosságú a kritikai gondolkodás szempontjából, mert nem azt kérdezi, hogy miként kellene gondolkodnunk, hanem azt, hogy miként gondolkodunk valójában. Wilhelm Wundt kísérletekkel közelített az emberi tudathoz, Pierre Janet a nyelvet és a szimbólumokat vizsgálta hasonló módszertannal. Sigmund Freud szerint bennünk az ösztönös érzelmek és a racionális énrészek folyamatosan küzdenek az irányításért.Az amerikai Henry James az első pszichológiatankönyv szerzője és a pragmatizmus elméleti rendszerének megalkotója volt: ebben a modellben a gondolkodás eszköz egy cél eléréséhez, nem pusztán „lelki tulajdonság”. A pragmatizmus Charles Sanders Peirce-től indul, Jamesszel rendszereződik, majd John Deweynél válik azzá az elméletté, amely a kritikai gondolkodás egyik legfontosabb forrása. Dewey szerint a tanulást felfedezésre és kísérletezésre kell(ene) alapozni. Ezzel a gondolattal szellemi rokonságban állnak a Montessori- és a Waldorf-elvek. A gyermek nem üres tároló: kíváncsi „tanulógép”, aki megfelelő közegben saját értelmezéseket alkot.Dewey szerint a bizonytalanság a legjobb motiváció: olyan problémákon gondolkodva fejlődünk igazán, amelyek érdekelnek, de nincs rájuk egyértelmű válasz. Ezt nevezte reflektív gondolkodásnak: amikor megállunk, elhalasztjuk az impulzív reakciót, több nézőpontot is mérlegelünk, és a tapasztalatainkat tudatosan feldolgozzuk. Nem önmagában a tapasztalat, hanem csakis a reflektált tapasztalat tanít.A 20. század elején Goodwin Watson és Edward Glaser tovább szőtték ezt a szálat: a Watson–Glaser-teszt a kritikai gondolkodás mérésének elterjedt eszköze. Hátterében a blogban korábban tárgyalt hármas szerkezet áll: módszertani tudás, készségek, beállítódás.A kognitív fejlődés kutatásai végleg felülírták az „üres elme” modellt. Jean Piaget szerint a formális műveletek szakaszában (kb. 11 éves kortól) válunk képessé hipotézisek felállítására és tesztelésére, az absztrakt, logikus gondolkodásra. Ez a kritikai gondolkodás közege. Lev Vigotszkij a társas-kulturális környezet jelentőségét hangsúlyozta: a nyelv, a szimbólumok és az interakciók formálják a gondolkodást. Minél több ilyen benyomás ér minket, annál jobban fejlődünk. Donald Schön a két gondolatot összekapcsolta: a reflektív gyakorlat a tapasztalat és a tudatos elemzés együttese.A társadalmi dimenziót Paulo Freire az emancipáció eszközeként értelmezte: a kritikai gondolkodás tesz képessé a valóság kritikájára és a változtatásra. Jürgen Habermas a demokratikus kommunikációt állította középpontba: a média és a hatalmi intézmények hatása mellett a kritikai gondolkodás védi meg a nyilvánosságot a manipulációtól, és teszi felelőssé a döntéseinket.Carol S. Dweck fejlődésorientált gondolkodásmódja (growth mindset) arra mutat rá, hogy képességeink fejleszthetők: a kihívás, a hiba és a kritika igazából tanulási lehetőség. A merev vagy statikus gondolkodás (fixed mindset) ezzel szemben adottságként kezeli a tehetséget, és nem hisz a fejlődésben. A kulcsüzenet: a hozzáállás formálja a tanulást, a teljesítményt és a kitartást.A pszichológia így ad keretet az okos gondolkodáshoz: megmutatja, hogyan tanulunk valójában, miként torzítanak az érzelmek, hogyan segít a reflektív szünet, a társas közeg és a fejlődésorientált attitűd abban, hogy jobb döntéseket hozzunk.&nbsp; 🛠️ Pro tippek 1. Reflektív szünet. Amikor fontos döntést hozol, tarts 2–3 perc tudatos szünetet: nevezd meg a pillanatnyi érzelmeidet, a vágyaidat és az ellenérveket, majd csak ezután dönts. 2. Tanulj társas helyzetben! Szervezz „gondolkodó párokat” vagy kiscsoportokat: Vigotszkij logikája szerint a nyelv és az interakció gyorsítja a fejlődést. 3. Growth mindset gyakorlat. Írj le egy friss kudarcot három sorban, majd ugyanennyi sorban a mit tanultam belőle / mit próbálok legközelebb másként választ. Tedd szokássá legalább heti egyszer.

58. nap: A lélek laborja: hogyan tett minket a pszichológia okosabban gondolkodóvá?

Figyelmeztetés! A bejegyzésben nagyon sok, már nem élő tudós neve szerepel. Akik szerint minden fontos dolgot az elmúlt 10 évben találtak fel és ki, az ne olvasson tovább, mert esetleg el kell gondolkodnia a véleményén.Amikor az ókori filozófiáról olvasunk, hajlamosak vagyunk elfelejteni két fontos dolgot. Az egyik, hogy akkoriban maga a filozófia volt a tudomány. A fizika, a biológia, a politika vagy a logika különálló tudományágként még nem léteztek, ezeket az első nagy gondolkodók kezdték „leválasztani” a megfigyeléseik alapján. A másik, hogy az időszámításunk előtti 4–6. század közötti szellemi forradalom eredményei a mai napig meghatározzák világértelmezésünket.Konfucius a helyes viselkedésről és társadalomról szóló gondolataival megalapozta a morálfilozófiát és a politikatudományt. Indiában a Vaisésika iskola filozófusai a valóság természetéről és az érzékelésről alkottak tanokat. A görög városállamok nagy elméi (Szókratész, Platón, Arisztotelész) – pedig az emberi gondolkodás szerkezetét kezdték vizsgálni. Platón Akadémiáján a gondolkodás maga volt a fő tárgy, Arisztotelész pedig a „nagy rendszerezőként” lefektette a biológia, a politika és a logika alapjait.A logika különösen fontos örökségünk. Arisztotelész felismerte, hogy a meglévő tudás önmagában nem elég: cselekvésre is szükség van, amit gyakran a szenvedélyeink akadályoznak. A Nikomakhoszi etikában így írt: „A fegyelmezetlen ember – bár jól tudja, hogy amit tesz, az rossz –, mégis megteszi szenvedélyből.” Ez a felismerés ma is a kritikai gondolkodás egyik alapja.Az ókorban a fiatalok a trivium (dialektika, retorika, grammatika) és a quadrivium (aritmetika, geometria, asztronómia, zene) tanulásával alapozhatták meg műveltségüket. Ezekből született meg a hét szabad művészet eszménye, amely a reneszánszban és a felvilágosodás idején új lendületet kapott.A modern tudomány forradalma olyan nevekkel fémjelezhető, mint Descartes, Bacon, Hume vagy Kant, akik az ész, az érzékelés és a tapasztalat új egyensúlyát keresték. A mai tudományos módszer (kérdésfeltevés, hipotézisalkotás, bizonyítékok vizsgálata, elméletek építése) ennek a hosszú szellemi hagyománynak az örököse.A kritikai gondolkodás tehát nem a jelen találmánya, hanem évszázadok szellemi építkezésének eredménye. Az ókori filozófusok első próbálkozásaitól a modern tudományos módszertanig ugyanaz a vágy vezetett minket: megérteni a világot, túl a mágián és a hiedelmeken. &nbsp; 🛠️ Pro tippek 1. Tanulj a forrásból! Ismerkedj meg a klasszikus gondolkodók írásaival: meglepően sok mai probléma gyökere és néha megoldása is ott rejlik a szövegekben. 2. Légy szkeptikus, de építő módon! Descartes és Hume is arra tanítanak, hogy a kétely nem rombol, hanem tisztítja a gondolkodást. 3. Kösd össze a régi tudást az újjal! Amikor új módszerekkel találkozol, gondold végig, milyen régi kérdésre adhatnak választ. És amikor új kérdésed van, tölts időt azzal, hogy egy-egy korai gondolkodó eszméi alapján is elemzed a problémát.

57. nap: Az okos gondolkodás bölcsője

A természetben sokszor találkozunk olyan jelenségekkel, amelyek első ránézésre szinte hihetetlenek. Hogyan építhetnek a termeszek hatalmas várakat, vagy a hangyák bonyolult bolyrendszereket? Az egyes egyedek egyszerű szabályokat követnek (például: „kövesd a legerősebb feromonösvényt” vagy „védd a királynőt mindenáron”), mégis egy egész kolónia képes évekig fennmaradni, fejlődni és reagálni a környezetére.Ez az emergencia: amikor egyszerű elemek kölcsönhatásából új minőség, bonyolult szervezettség jön létre. Olyan, ami az egyes részek tulajdonságaiból nem vezethető le. A hangyaboly vagy a méhkas nem egy vezető tervéből épül, hanem alulról, a sok apró cselekvés összhatásaként.Az emergencia nemcsak az állatvilágban figyelhető meg. A forgószél, a víz áramlása, egy madárraj mozgása, de maga az élet és a tudat is emergens tulajdonság. Az agy közel százmilliárd neuront tartalmaz, amelyek mind csupán egyszerű jeleket továbbítanak. És mégis, ebből a hihetetlenül bonyolult együttműködésből megszületik a tudat: valami, ami több, mint az idegsejtek mechanikus működése.Miért hasznos ez mentális modellként? Mert rámutat, hogy egy csoport képes olyan tudást és képességet létrehozni, amit egyik tag sem birtokol önmagában. Ha valaki ért az informatikához, más a pénzügyekhez, egy harmadik a dizájnhoz, egy negyedik pedig a csapatvezetéshez, akkor együtt létrehozhatnak egy olyan vállalkozást, ami külön-külön senkinek sem menne. A társas innováció (a startupok, a kutatócsoportok, a kreatív közösségek működése) eredményei mind ezt példázzák.Az emergencia tanulsága, hogy az együttműködés, a tudásmegosztás és a kapcsolódások által olyan rendszerek jöhetnek létre, amelyek messze meghaladják az egyének képességeit. Ezért fontos a közös gondolkodás, a sokféle nézőpont összekapcsolása és az, hogy képesek legyünk értékelni a „több mint a részek összege” típusú működést.&nbsp; 🛠️ Pro tippek 1. Használd a csoporttudást! Hozz létre olyan helyzeteket, ahol mindenki a saját erősségét adhatja hozzá a közös célhoz. 2. Bátorítsd a gondolkodásmódok sokféleségét! Az eltérő háttérrel, tudással rendelkező emberek együtt nagyobb eséllyel hoznak létre új, forradalmi megoldásokat. 3. Adj teret az alulról szerveződésnek! Ne mindig felülről akard megmondani, mi legyen a megoldás. Hagyd, hogy a rendszer maga találjon rá az új utakra.

56. nap: Amikor a rendszer többet tud, mint a részei: az emergencia ereje

A matematika egyik legegyszerűbb szabálya: ha egy szorzatban bármely tényező nulla, az eredmény is mindig nulla lesz. Hiába szorozzuk össze a legnagyobb számokat, egyetlen zéró elég, hogy minden erőfeszítést semmissé tegyen.Ez a törvény mentális modellként is érvényes: egy rendszerben elég egyetlen gyenge láncszem ahhoz, hogy az egész teljesítményt veszélybe sodorja. Egy csapatban egyetlen állandóan panaszkodó tag képes tönkretenni a hangulatot. Egy óriásvállalatot egyetlen vezető etikátlan mondata is megrendíthet. Egy koncertélményt elronthat egy megszólaló telefon. Egy családi ebéd jókedvét szétzúzhatja egy rosszul megválasztott félmondat.A nullák makacs tényezők. Ritkán javulnak meg maguktól. Egy elromlott alkatrész nem lesz újra működőképes pusztán az időtől. Egy mérgező viselkedésmintát mutató kolléga ritkán változik meg csak azért, mert várjuk tőle. Ha a karrierünket az angoltudás hiánya akadályozza, azt nem ellensúlyozza sem a szorgalom, sem a jó megjelenés.A nullákkal két dolgot tehetünk: vagy kiiktatjuk őket, vagy átalakítjuk úgy, hogy ne nullaként működjenek. Ez néha egy őszinte beszélgetést, máskor személycserét vagy szerkezeti átalakítást igényel. Van, amikor mi magunk vagyunk a rendszer zérói – ilyenkor nekünk kell szintet lépni: pótolni a hiányzó tudást, fejleszteni a készségeinket, megszabadulni egy rossz szokástól.Életünk tele van többtényezős szorzatokkal. Ha szeretnénk, hogy az eredmény ne nulla legyen, mindig érdemes megkeresni a gyenge láncszemet, és tenni valamit ellene – mert minden más befektetés hiábavaló, amíg ott lapul a rendszerben egy zéró.A modell nem pesszimizmusra ösztönöz, hanem fókuszálásra. Arra, hogy ne az erősségeinket polírozzuk tovább és tovább, ha közben ott van valami, ami az egészet lenullázza. A valódi áttörést gyakran nem az hozza el, ha még tovább javítjuk, ami már amúgy is jó, hanem ha végre kezeljük azt, ami egyáltalán nem működik. &nbsp; 🛠️ Pro tippek 1. Azonosítsd a nullát! Gondold végig: mi az a tényező, ami egy egész folyamatot visszafog vagy lenulláz? 2. Ne halogasd a kezelést! A nullák ritkán oldódnak meg maguktól. Minél tovább hagyjuk őket, annál nagyobb kárt okoznak. 3. Fókuszálj a gyenge pontra! Ha megtaláltad a nullát, oda tedd a legtöbb energiát, mert minden más erőfeszítés hiábavaló lesz, amíg az ott van.

55. nap: Nullával szorzás: amikor egyetlen tényező mindent tönkretesz

Amikor gondolkodunk, gyakran úgy képzeljük el a folyamatot, mint valami szabad áramlást: jön egy ötlet, majd követi egy másik, végül eljutunk egy megértéshez vagy döntéshez. De tényleg ennyire egyszerű lenne? Valójában a gondolataink útjába sokszor akadályok gördülnek. Néha belülről, néha kívülről.&nbsp;A fizikából tudjuk: a súrlódás két felület között fellépő erő, amely mindig a mozgással ellentétes irányban hat. Amíg minden mozdulatlan, addig „alszik”, de amint valami mozgásba lendülne, azonnal „felébred”. A viszkozitás pedig a folyadékok és gázok belső ellenállása. Ezért folyik könnyebben a víz, mint a méz.Ha mindezt mentális modellként nézzük, a tanulság egyszerű: minden változással szemben fellép ellenállás. Ha el akarunk indítani egy változást, mindig lesznek erők, amelyek lassítani próbálnak. Ezt megszüntetni nem tudjuk, de csökkenteni igen. És minél nagyobb a mozdulásra bírni kívánt „test” – egy csoport, egy szervezet, egy társadalmi folyamat –, annál inkább képes mozgásban maradni még ellenálló közegben is.A történelem tele van példákkal, amikor a túl nagy viszkozitás tragédiát okozott. A szovjet rendszer információáramlásának bénultsága Csernobil idején szó szerint emberéletekbe került. A rendszer belső súrlódása (ami a félelemben, a titkolózásban és felelősséghárítsában nyilvánult meg) olyan erős volt, hogy a létfontosságú döntések nem juthattak el oda, ahol tényleg szükség lett volna rájuk.De a viszkozitás tanulságai a szervezetek világában is érvényesek. Nem elég nagy plakátokra kiírni, hogy „A változás jó!”, ha a közeg túl sűrű, ha minden egyes résztvevő ellenállásként éli meg az új szabályokat. A Toyota autógyártási forradalma éppen azért lett sikeres, mert nemcsak átszervezte a folyamatokat, hanem tudatosan kezelte az emberi és technológiai ellenállásokat is. Így született meg a máig éllovas lean menedzsment módszer.A változásoknál a méret is döntő. Ha sikerül elérni, hogy a szervezet kritikus tömege (vagy legalább a nagy közvetett hatással bíró véleményvezérek) a változás mellé álljanak, onnan nehéz visszafordítani a folyamatot. És mindig érdemes átgondolni: vajon nem hatékonyabb-e az ellenállást csökkenteni, mint erőből tovább tolni valamit.&nbsp;A kritikai gondolkodás tehát nem a nehézségek hiányát jelenti, hanem azt a képességet, hogy felismerjük, mikor van súrlódás vagy viszkozitás. És azt is, hogy mit tehetünk ilyenkor. &nbsp; 🛠️ Pro tippek 1. Térképezd fel az ellenállásokat! Írd össze, kik vagy mik lassíthatják a folyamatodat, és próbáld meg kezelni ezeket a tényezőket. 2. Keresd a kritikus tömeget! Nem kell mindenkit meggyőzni. Elég a kulcsembereket vagy véleményvezéreket megnyerni, ők mozgásba lendítik a többieket. 3. Ne csak erőből dolgozz! Gondold végig, miként csökkentheted a közeg viszkozitását: egyszerűbb szabályokkal, jobb információáramlással, támogató légkörrel.

54. nap: A gondolkodás akadályai: súrlódás és viszkozitás

Az ökológia egyik izgalmas fogalma a niche, vagyis az a sajátos élettér, ahol egy faj fenn tud maradni. Egyes élőlények generalisták: többféle környezeti feltételhez képesek alkalmazkodni, így rugalmasak és nagy területen elterjedhetnek. Mások specialisták: egy szűk környezethez kötődnek, ott ritkább a verseny, de sérülékenyebbek, és sokkal könnyebben sodródhatnak a kihalás szélére.A patkány, a csótány, a mosómedve – és maga az ember – jó példák a generalistákra. Ezzel szemben a koala vagy a panda sorsa szorosan egyetlen növényhez kötődik, és ez teszi őket rendkívül érzékennyé a változásokra.Az üzleti világban is találkozunk a két stratégia különbségével. A generalisták a tömegpiacok szereplői: sztenderd termékeket gyártanak, óriási területeken értékesítenek, állandó versenyben. A specialisták ezzel szemben niche-piacokat szolgálnak ki: kisebb, jól körülhatárolt igényekre adnak választ. A kézműves sörök, kenyerek vagy fagylaltok például olyan tömegtermékek mellett tudtak piacot nyerni, ahol elsőre senki nem gondolta, hogy van hely az újdonságnak.A két stratégia nemcsak a természetben vagy az üzletben, hanem az élet más területein is megjelenik. A munkaerőpiacon az általános készségek széles körben keresettek, de egy-egy ritka kompetencia aranyat érhet a specialistáknak. A zene világában a stadionokat a generalisták töltik meg, míg egy szűkebb stílus (mint például annak idején a punk), kezdetben niche marad, majd akár főárammá is válhat.&nbsp;A niche-fogalom arra emlékeztet minket: a túlélésnek és a sikernek több útja van. A rugalmasság és az alkalmazkodás éppúgy lehet nyerő stratégia, mint a fókuszált különlegesség. A kérdés az, hogy milyen környezetben mozgunk.&nbsp; 🛠️ Pro tippek 1. Ismerd meg a terepedet! Gondold végig, hogy a te világodban inkább generalista vagy specialista hozzáállásra van-e szükség. 2. Találd meg a saját niche-edet! Kisebb piacokon, közösségekben vagy kapcsolati körökben sokszor elég egyedi értéket kínálnod, hogy kulcsszereplővé válj. 3. Figyeld a változásokat! A generalisták előnye stabil környezetben érvényesül, de ha a feltételek gyorsan változnak, a specialisták kerülhetnek előnybe.

53. nap: Generalisták és specialisták: mit tanít a niche a túlélésről?

Dr. Radácsi László

Business Consulting

Poppins

Roboto

Ez a weboldal a felhasználói élmény javítása, valamint a zavartalan működés biztosítása érdekében sütiket (cookie-kat) használ.

Blog

58. nap: A lélek laborja: hogyan tett minket a pszichológ...

57. nap: Az okos gondolkodás bölcsője

56. nap: Amikor a rendszer többet tud, mint a részei: az ...

55. nap: Nullával szorzás: amikor egyetlen tényező minden...

54. nap: A gondolkodás akadályai: súrlódás és viszkozitás

53. nap: Generalisták és specialisták: mit tanít a niche ...