Blog

Az azonos szóalak hibája azt jelenti, hogy a beszélő ugyanazt a szót használja többször egymás után, csak más-más értelemben. A szó alakja azonos, a jelentése viszont megváltozik. A következtetés így nem ugyanarra a fogalomra épül, mint amire az érvelés eleje támaszkodott.Egy rövid példa: „Persze, ez természetes. Ami természetes, az jó. Tehát ez jó.” Az első mondatban a „természetes” még azt jelenti, hogy megszokott, hétköznapi, nem meglepő. A második mondatban viszont könnyen átcsúszik abba az értelembe, hogy ami a természetből való, az eleve értékes vagy helyes. A gondolatmenet látszólag rendben van, valójában épp a kulcsszó cserélődött ki.Ez a hiba azért gyakori, mert sok vitában eleve olyan szavakat használunk, amelyek többféleképpen érthetők. Ilyen a „normális”, a „felelős”, a „biztonságos”, a „szabadság”, a „siker”. Ezek a szavak sok helyzetben hasznosak, csak éppen könnyű velük úgy érvelni, hogy mindenki azt hallja bele, ami neki kényelmes. A baj akkor van, amikor egy állítás az egyik jelentésben igaz, a következtetés pedig már a másik jelentésből próbál előnyt kovácsolni.A felismeréshez elég egy egyszerű ellenőrzés. Válaszd ki azt az egy szót, ami nélkül az egész érvelés nem működne, és nézd meg minden előfordulásnál, hogy pontosan mit jelent. Ha a jelentés változik, akkor az érvelés hibás, még akkor is, ha a mondatok szerkezete rendben van.A tisztázás legegyszerűbb módja, hogy a gyanús szót kicseréled a jelentésére. Nem szinonimára, hanem rövid magyarázatra. A fenti példában egyszer azt mondod, „megszokott”, másszor azt, „a természetből való”. Amint külön szavakat kap a két jelentés, a következtetés gyakran szétesik. Kiderül, hogy hiányzik belőle egy érdemi összekötő állítás, vagy épp egy bizonyítás.Van olyan helyzet, amikor ez a hiba puszta figyelmetlenség. A beszélő nem akar trükközni, csak nem veszi észre, hogy ugyanazt a szót kétféleképpen használja. A szándékos változat viszont ott jelenik meg, ahol valaki nem akar pontosan fogalmazni. A homályos kulcsszó jó menedék, mert elkerüli a számonkérhető állítást.Ha vitában észreveszed ezt a hibát, nem kell támadni. Elég pontosítani, akár egyetlen kérdéssel: „Ebben a mondatban mit jelent pontosan ez a szó?” Amint a jelentés rögzül, az érvelés vagy megjavul, vagy kiderül, hogy eddig a többértelműség tartotta egyben.&nbsp; 🛠️ Pro tippek1. Kapd el a kulcsszót! Keresd meg azt az egy szót, ami nélkül az érv nem állna meg. Ha ez a szó többféleképpen érthető, ott van a veszély. 2. Cseréld le a szót a jelentésére! Írd át a mondatot úgy, hogy a kulcsszó helyén rövid magyarázat álljon. Ha így már nem működik a következtetés, jelentéscsere történt. 3. Kérj pontosítást egy mondatban! Kérdezd meg, hogy az adott szó ebben az érvelésben pontosan mit jelent.

160. nap: Az azonos szóalak hibája

A csúszkaérv látványos. Egyetlen mondatban felhúzza a tétet a plafonig. Elég egy kisebb javaslat, és már jön is a jóslat, amely szerint ebből biztosan baj lesz. A csúszkaérv lényege egyszerű. Valaki azt állítja, hogy ha megteszek egy kisebb lépést, akkor abból szükségszerűen következik egy sor további lépés, és a végén egy szélsőséges, rossz állapot áll elő. A kulcsszó a szükségszerűség. Úgy beszél róla, mintha az első döntés után már nem lenne érdemi megálló, és a folyamat automatikusan futna végig.A hétköznapokban ez gyakran így hangzik: „Ha most kivételt teszünk, legközelebb mindenki kivételt kér, és végül semmilyen szabályt nem lehet betartatni.” Vagy így: „Ha engedjük a telefonozást az órán, hamarosan senki nem figyel, és szétesik az iskola rendje.” Ezek erős mondatok, mert egyetlen ugrással elvisznek a végletekig. Csakhogy pont a lényeg hiányzik belőlük. A köztes lépések.A csúszkaérv nem attól tévedés, hogy hosszabb távú következményeket tartalmaz. Következmények tényleg lehetnek, sőt, általában vannak is. A hiba ott kezdődik, amikor a beszélő kihagyja a köztes állításokat, és úgy tesz, mintha a végkimenetel automatikusan következne.A csúszkaérv legbiztosabb ismertetőjegye, hogy a végállapotról sok szó esik, a köztes láncszemekről kevés. Nem hallod, pontosan mi történne a következő lépésben. Nem hallod, miért volna valószínű. Nem hallod, hol és miért ne lehetne megállni.A jó válasz erre nem az, hogy átveszed a riogatás hangulatát, és a végállapotot kezded cáfolni. A jó válasz az, hogy visszatereled a vitát a köztes lépésekhez.&nbsp;Ha valaki csúszkaérvvel érvel, kérd meg, hogy mondja végig, mi következik miből. „Mi történik a következő döntésnél?” „Miért volna ez elkerülhetetlen?” „Mi akadályozná ezt meg?” Ha a beszélőnek ezt a sort végig kell mondania, az érvelés vagy megerősödik, vagy szétesik. Mindkét eset jó, mert végre ugyanarról beszéltek.A csúszkaérv azért különösen káros, mert könnyen megakasztja a mérlegelést. Ha minden kisebb változtatás mögött rögtön összeomlás áll, akkor már semmit nem lehet józanul megvitatni. A valós döntésekben viszont általában vannak határok, feltételek és ellenőrző pontok. A vita attól lesz értelmes, hogy a félelmek helyére lépések, feltételek és bizonyítékok kerülnek.&nbsp; 🛠️ Pro tippek1. Kérd a köztes lépések felsorolását! Ne a végkimenetelt vitasd. Kérd, hogy a vitapartner sorolja fel a köztes állításokat, és minden lépéshez mondja meg, miért volna valószínű. 2. Keresd a megállókat! Mondd ki, hol lehetne fékezni a folyamatot szabállyal, feltétellel vagy ellenőrzéssel. Ha van megálló, gyengül a „szükségszerű lejtő” állítása. 3. Szűkítsd a vitát egy konkrét döntésre! Fogalmazd át a kérdést egyetlen, pontos döntéssé. Időtávval, feltétellel, mérőszámmal. Ettől eltűnik a homály, és látszik, mi a tényleges kockázat.

159. nap: Csúszkaérv

A viták egy része azért frusztráló, mert a beszélgetés hirtelen átcsúszik valami más témára. A kiinduló kérdés pedig ott marad válasz nélkül.A füstölt hering kifejezés az angol red herring fordítása. Az erősen sózott, füstölt hering olyan erős szagú, hogy alkalmas lehetett arra, hogy állatok nyomkövetését megzavarja. A kifejezés átvitt értelmét a források szerint William Cobbett 1807-es története tette széles körben ismertté, amelyben egy füstölt heringgel térít el vadászkutyákat egy nyomról. Az érvelésekben azt jelenti, hogy egy hatásos mellékszál eltéríti a figyelmet az eredeti ügyről.&nbsp;A füstölt hering lényege tehát az elterelés. Bedobnak egy melléktémát, ami hangosabb, izgalmasabb és / vagy érzelmileg erősebb. A vitapartner könnyen ráharap, mert az új téma látványosabb. Közben az eredeti állítás érintetlen marad, pedig azt kellett volna megvizsgálni.Az elterelés gyakran kényelmi kérdés. Ha egy kérdésre nehéz válaszolni, vagy a válasz kellemetlen, egyszerűbb másfelé fordítani a beszélgetést. Aki elterel, sokszor nem is úgy éli meg, hogy trükközne. Inkább menekül egy sarokból.Van egy tipikus mintája. Felteszel ellenőrizhető kérdéseket, például hogy „hol a költségvetés, hol a határidő, mi a mérőszám”. A válaszoló pedig hangulatról, lojalitásról, hozzáállásról kezd beszélni. Ilyenkor a vita átkerül egy olyan térbe, ahol nehezebb számon kérni bármit. A konkrétumok eltűnnek, marad a benyomás és az identitás.Az elterelés másik gyakori formája, amikor valaki feljebb csavarja a tétet. Ahelyett, hogy az adott kérdésre válaszolna, bedobja a „nagyobb összefüggést”, és azt sugallja, hogy aki a részletet kéri számon, az kicsinyes vagy rosszindulatú.&nbsp;A füstölt hering attól működik, hogy eltéríti a figyelmet. Ezért a védekezés lényege sem a visszatámadás, sem nem az, hogy belemész az új témába. Az segít, ha nyugodtan visszahelyezed a beszélgetést oda, ahol az eredeti állítás ellenőrizhető. Ilyenkor elég egy tiszta mondat. „Ez fontos lehet, de most az a kérdés, hogy…” és újra a konkrét pontra lépsz.A füstölt hering nem mindig rosszindulatú. A vita azonban elsodródik, és úgy ér véget, hogy senki nem tudja, mi lett a kiinduló állítással. Ha ezt időben észreveszed, visszaveszed a beszélgetés fonalát, és ezzel a vita irányát is.&nbsp; 🛠️ Pro tippek1. Ne menj bele az új témába! Ismerd el egy félmondattal, hogy amit mond, lehet érdekes, majd térj vissza az eredeti pontra ugyanazzal a kérdéssel vagy állítással. 2. Mondd ki, hogy mi volt az eredeti kérdés! Fogalmazd meg egyetlen mondatban, miről beszéltetek eddig, és mi az a konkrét dolog, amire választ vársz. 3. Ragaszkodj az ellenőrizhető állításokhoz! Ha a válasz hangulat, szándék vagy a jellemek irányába csúszik, vidd vissza mérhető elemekre. Számok, időpontok, definíciók, vállalások.

158. nap: A füstölt hering érvelés

A vita sokszor nem az érvekről szól. Arról szól, hogy ki tudja a másikat olyan helyzetbe hozni, ahol védekeznie és magyarázkodnia kell, és közben szépen el is távolodik attól, amit eredetileg mondani akart. A szalmabábérvelés pontosan erről a folyamatról szól.A szalmabábérvelés hibáját akkor követi el valaki, amikor eltorzítja a vitapartner álláspontját. Nem feltétlenül hazudik nyíltan, inkább átrajzolja a mondatot. Egy kicsit szélsőségesebbé teszi, egy kicsit sarkosabbá, egy kicsit kellemetlenebb színben tünteti fel. A végén már nem a te álláspontodat támadja, hanem egy olyan verziót, amit ő épített belőle. Te pedig ott állsz, és azt látod, hogy a vita tárgya elcsúszott. Mire visszatalálnál, addigra már te vagy az ember, aki valami vállalhatatlant képvisel.Ez a hiba gyakran fordul elő politikai vitákban, és sokszor ugyanez a logika működik a kommentfolyamokban is. A szalmabáb azért hatásos, mert gyors. Rövid, ütős, és érzelmi reakciót vált ki. A közönség sokszor nem azt figyeli, hogy mi volt az eredeti mondat, hanem azt, hogy az új, torzított mondatra milyen látványos választ ad a másik fél.A könyvben két példát hozok, amelyek tisztán mutatják a hibát.Az elsőnél Kovács azt mondja, több pénzt kellene az egészségügyre és az oktatásra fordítani. Szabó erre úgy válaszol, mintha Kovács valójában a honvédelmi forrásokat akarná elvonni, és ezzel meg akarná gyengíteni az országot. A vita hirtelen a haza védelméről, a veszélyről és a lojalitásról szól. Az eredeti állítás közben eltűnik.A második példában Lili azt állítja, hogy a klímavédelem érdekében hozott szabályozások egy része teljesíthetetlen a kisvállalkozások nagy részének. Robi erre úgy reagál, mintha Lili a klímaváltozás tényét tagadná. Egy gyakorlati megvalósíthatósági kérdésből ideológiai ütközet lesz. A beszélgetés hirtelen arról szól, hogy ki áll a tudomány oldalán, és ki van ellene. Az eredeti felvetés, a szabályozások egy részének teljesíthetősége, már nem is téma.Ilyenkor a hatásos védekezés nem az, hogy egyre több részletet igyekszel megmagyarázni. A jó védekezés az, hogy helyreállítod a vita tárgyát, és kimondod, mi csúszott el. Egyrészt ragaszkodni kell az eredeti állításhoz, és újra megfogalmazni egy mondatban, hogy miről beszélsz. Másrészt megmutatni, hogy a vitapartner el akar térni a tárgytól. Ez nem sértő címkézés, ez egyszerű rendrakás. A vita csak akkor halad, ha ugyanarról beszéltek.&nbsp; 🛠️ Pro tippek1. Ne javítsd a torzított mondatot részletekkel! Egy mondatban rögzítsd újra az eredeti állításodat, és maradj annál. A részletezés gyakran csak még mélyebbre húz a szalmabáb világába. 2. Ne engedd, hogy új témát nyissanak helyetted! Mondd ki, mi volt a téma, és mi lett belőle. Ez sokszor elég ahhoz, hogy a vita visszataláljon az eredeti pályára. 3. Kérd számon a pontos állítást! Fogalmaztasd meg a másikkal egy mondatban, mit tulajdonít neked. Amint leírhatóvá válik, látszik az eltérés is.

157. nap: Szalmabábérvelés

Az oksági hibák között van két olyan csapda, ahol a félreértés különösen emberi. Itt nem az történik, hogy rosszul látod a sorrendet, vagy rosszul értelmezed az együttjárást. Inkább az, hogy a bizonyíték helyére becsúszik valami más. A vélekedés eredete, vagy a vélekedésből származó előny.A könyvben a negyedik oksági hibát eredethibának nevezem. Ez a hiba abban különbözik az előzőektől, hogy itt nincs félreértés az oksági viszonyról. A tévedés ott van, hogy azonosítod egy vélekedés okát vagy eredetét, és emiatt a vélekedést tényként fogadod el.Ahhoz, hogy ezt a hibát kiküszöböljük, két dolgot kell szétválasztanunk: a vélekedés létezésének okát és a vélekedés igazságtartalmát.A könyvben ezt egy egyszerű, de erős példával mutatom meg. Egy felnőtt fél a sötétben, és meg van győződve róla, hogy ha egyedül marad egy sötét szobában, meg fog fulladni. A félelemnek lehet valós alapja. Például az illetőt gyerekkorában büntetésből többször bezárták egy sötét szekrénybe. Ez érvényes oka lehet annak, hogy felnőttként fél a sötéttől. A trauma valós, a hatása is valós. Mégsem oka annak az állításnak, hogy a sötét szobában valóban megfulladna.Az eredethiba pontosan így működik: magyarázatot találsz a vélekedésedre, és azt érzed, ezzel igazoltad is annak tartalmát.A korábban már tárgyalt gondolkodási zárlatok és torzítások is kapcsolódnak ehhez az érvelési hibához. Ezekben is összetévesztjük egy állítás eredetét, például egy személyt vagy a tömeget, az állítás igazságtartalmával. Az eredet megmagyarázhatja, miért terjedt el egy gondolat. Attól a gondolat még nem válik igazzá.Az utolsóként tárgyalt oksági hiba egy másik irányból ugyanide fut ki. Többen ezt már nem is érvelési hibának tartják, inkább pszichológiai öntrükközésnek. Itt egy adott vélekedésből származó hasznokat és károkat kevered össze a vélekedés bizonyítékával.Ha dohányosként szeretnél továbbra is dohányozni, és el tudod magaddal hitetni, hogy minden racionális bizonyíték ellenére a dohányzás nem káros az egészségre, akkor nem kell leszoknod. Ha megmaradsz a tévhitedben, annak világos előnye van. Folytathatod a szokást. Emiatt abban fogsz hinni.A mondatban benne van a csapda teljes mechanikája. A vélekedés előnyös, ezért könnyű hinni benne. Csakhogy az előny nem bizonyíték. A vágy nem igazolás. A következmény ugyan kényelmes, de a tény ettől még nem változik meg.Az egyik csapdában a múlt, a történet ad egy erős magyarázatot. A másikban a vágy, a haszon, a kényelem húzza a gondolkodást egy adott irányba. A gond ott van, amikor a magyarázatot vagy az előnyt a bizonyíték helyére teszed. A gondolkodás ilyenkor látszólag rendezettséget kap, de közben elveszíti a kapcsolatát a tényekkel.&nbsp; 🛠️ Pro tippek1. Külön mondd ki a magyarázatot és külön az igazolást! Írj le két mondatot. Az egyik arról szóljon, miért hiszed, a másik arról, mi bizonyítaná az állítás igazságát.&nbsp; 2. Ne engedd, hogy a haszon határozza meg az igazságot! Ha egy vélekedés számodra kényelmes, ezt mondd ki magadnak nyíltan. Ettől még maradhat igaz, csak ne keverd össze a kényelmet a bizonyítékkal. 3. Figyeld meg, mikor véded a történetedet! Amikor a vélekedésedet már nem tényekkel, hanem annak eredetével vagy következményeivel véded, nagyon közel vagy az öntrükközéshez.

156. nap: Oksági hibák III. Amikor a magyarázatot vagy a hasznot összekevered a bizonyítékkal

Van egy különösen alattomos oksági tévedés. Itt nem az a baj, hogy ok-okozati kapcsolatot feltételezel. A hiba az irányban van. Felcseréled az okot és az okozatot.Ez a tévedés azért gyakori, mert a kapcsolatot elmesélő történet kereknek hangzik. Sőt, sokszor kifejezetten elegáns. Van benne valami „józan ész” jelleg.&nbsp;A könyvben egy irodalmi példát hozok, Graham Greene Az emberi tényező című regényéből. Két titkosügynök el akarja tenni láb alól a szovjeteknek titkokat kiszivárogtató kollégáját. Az egyikük a mogyorót javasolja halálos fegyverként. Úgy érvel, hogy a megromlott mogyoró penészt termel, a penész pedig erősen mérgező hatóanyagokat, aflatoxinokat hoz létre. Ezt az aflatoxint javasolja felhasználni a mérgezéshez.A probléma a kiindulópont. A mogyoró nem termeli a penészt. A penész támadja meg a mogyorót, és az emiatt romlik meg. A penész nem az okozat, hanem ok. Az egész terv egy rossz irányra épített oksági érvelés. A regényt érdemes elolvasni, csak gondolkodni ne ebből tanuljunk. A jó sztori nem egyenlő a jó oksági magyarázattal.A valós életben az iránytévesztés gyakran úgy jelenik meg, hogy az ember észrevesz egy együttjárást, és ösztönösen kiválasztja azt a változatot, amelyik a fejében jobban illeszkedik a szereplőkhöz.&nbsp;A könyvben egy másik példa ezt a jelenséget idézi fel. A történészeknek és a régészeknek izgalmas fejtörést okoznak azok a feltárások, amelyekből kiderül, hogy két népcsoport egymás után élt egy adott helyen. Ilyenkor felmerül, hogy a később jöttek erőszakkal foglalták el a helyet. De az is lehet, hogy az előző lakók valamilyen okból elhagyták a helyet, mielőtt az újak megjelentek. Itt az irány nem magától értetődő. A sorrend nem mondja meg, mi mozgatta a folyamatot. Ezért koncentrálnak a feltárások arra, hogy van-e nyoma erőszaknak, harcnak, időjárási katasztrófának, vagy inkább valamilyen lassú változásnak. Oksági viszonyt keresnek, csak óvatosabban, több jelből.&nbsp; 🛠️ Pro tippek1. Írd le az irányt két mondatban! Fogalmazd meg külön azt, hogy „A okozza B-t”, és külön azt, hogy „B okozza A-t”. Nézd meg, melyik illeszkedik több tényhez, melyik igényel kevesebb kitalált köztes lépést. 2. Keresd a folyamat nyomait! Ha van ok, annak gyakran van „lábnyoma”. Ha az irányt feltételezel, mondd ki azt is, milyen jelnek kellene megjelennie, ha igazad van. 3. Ne engedd, hogy a sztori felülírja a bizonyítékot! A jó sztori könnyen elhiteti veled, hogy megoldottad a kérdést. Emlékeztesd magad arra a szabályra, hogy az ok-okozati irányt csak akkor fogadod el, ha több bizonyítékot is találsz.

155. nap: Oksági hibák II. Amikor megvan a kapcsolat, csak az irány rossz

Dr. Radácsi László

Business Consulting

Poppins

Roboto

Ez a weboldal a felhasználói élmény javítása, valamint a zavartalan működés biztosítása érdekében sütiket (cookie-kat) használ.

Blog

160. nap: Az azonos szóalak hibája

159. nap: Csúszkaérv

158. nap: A füstölt hering érvelés

157. nap: Szalmabábérvelés

156. nap: Oksági hibák III. Amikor a magyarázatot vagy a ...

155. nap: Oksági hibák II. Amikor megvan a kapcsolat, csa...